Hogy tudnám elfogadni azt a tényt, hogy nem mostanság, vagy akár soha nem is lesz barátnőm?

Nem panasz:

Egyidősek vagyunk.Én külföldön szo.pok, rakodómunkát végzek napi 12-14 órában.Mindezt 4 éve, csak azért mert egyszerűen nincs jobb ötletem, szar matekos vagyok, és a reál szakok megkerülésével nem lehet piacképes diplomát szerezni, valami bölcsészszakon buz.iskodni meg semmi kedvem.Ez idő alatt totál leamortizálódtak a barátok, senkivel, AZAZ TÉNYLEG SENKIVEL nem beszélgetem, azaz BESZÉLGETEM,és itt nem csetre meg hasonló modern fas.zságokra kell gondolni.Real life párbeszédre.Egy jó beszélgetésre.Elbutultam mint a sz.ar,beszélgetni sem tudok már senkivel.Persze mindez az én hibám, mert balfas.z vagyok, egyszerűen f.aszom tudja merre kéne indulni, ugyanakkor ebben a korban kéne tanulni!Karriert kezdeni!Képezni magad és élni.Csajok?Ugyanmár.Nincs is kedvem hozzájuk.Szóval nem tudom kinek szarabb...No offense, de nem vagy egyedül.Neked legalább jó eszed van és rendes munkád lesz

Utolsó, bocs de meg kell kérdeznem, hogy mit tanulsz?Mit dolgozol mellette?Úgy hallottam, otthon most nagyon rossz a helyzet.Hogy jött össze neked egy munkahely egy-vélhetően-levelező egyetemi szak mellett?Érdekelne, mert szabadulni szeretnék ebből a nyomorék állapotból.

A rakodómunkás

Köszi