Hogy tudnám elfogadni azt a tényt, hogy nem mostanság, vagy akár soha nem is lesz barátnőm?

Egyfolytába zenét hallgatok, és ez nem feltétlenül jó, mert a tanulásra is figyelnem kellene, és nem jeleskedek benne valami túl jól. Barátaim is akadnak, de mégis hiányzik egy lány jelenléte. A próbálkozás is olyan részemről, hogy talán 100adjára se jön össze, mert nem teljesítek bizonyos elvárásokat a lányok/nők részéről, mint példuál saját egzisztencia. Koromhoz képest éretlen vagyok, ami nem abban nyilvánul meg, hogy nem tudok két értelmes szót kinyőgni, hanem későn érő vagyok, elmaradott az átlag emberekhez képest.

Azért a fűhöz meg egyéb csodaszerekhez nem nyúlok. A hiányt kellene valahogy gyengítenem normális úton.

A kűlsőm se átlagos abból a szempontból, hogy fiatalabbnak nézek ki a koromhoz képest, és nem eresztettem pocakot, sőt, nincs is egyáltalán szinte. Igaz, hogy sportolok, így valamennyire edzett vagyok, de úgy látom, hogy az én koromban inkább az átlagosabb testalkatú férfiak kelendők, és nem a magam fajta vékonyak.

Informatika, de egy nagy rakás izé az egész számomra. Kiábrándultam belőle, pedig kevés van hátra belőle.