Miért én vagyok minden barátomnak az "első igazi"?

Egy kivételével mind belém volt először igazán szerelmes, előtte csak kalandjai voltak, vagy az sem, velem meg fél-egy évig együtt voltak. Aztán mindig az lett, h megromlott a kapcsolat és szakítottunk(ők kezdeményezték) de úgy váltunk el, h azt mondták én voltam az első szerelmük. Ez nekem olyan furcsa és rémisztő is. Mert az tök jó h belém igazán belém tudnak szeretni, de aztán mégis mindegyik tovább lép. Most is járok egy fiúval, akinek szintén nem volt még komoly barátnője, és érzem, h engem kezd nagyon megszeretni, ahogy én is őt. De mi van ha ő is megtapasztalja h milyen ez, és utána már mégsem leszek elég jó neki. Mi lehet velem a baj? Nem vagyok tizenéves, és szerintem meg sem szoktam fojtani senkit, nekem is kell mindig a magánszféra