Akkor én most senkinek nem fogok kelleni?

Annyira csúnya vagyok és dagadt is,és úgy gyűlölöm magam...Emiatt egy csomó gáltás van bennem és ez megőrít.Nem tudom önmagam adni sokszor mert félek,hogy valami rossz fog történni ha önmagam vagyok,vagy hogy az másoknak nem tetszik.12 kilót már fogytam de még mindig kell 10-et.Most vagyok 59 a 165 centimhez.2 éve összevesztem a legjobb barátnőimmel és azóta nem tudok semmilyen kapcsolatot kiépíteni senkivel.Valahol hiányzik hogy megint csajos dolgokat csináljak barátnőkkel de egyszerűen nem megy már.Így felszínesen elvagyok mindenkivel tehát nem vagyok hálistennek antiszoc..odáig még nem süllyedtem és remélem nem is fogok.Barátom még nem volt,de már akartak tőlem többen is viszont én mindig bezárkózom,mert félek a csalódástól.(Csók azért már volt (: de semmi több) Tök instabil vagyok lelkileg amúgy is az ilyen baromságok meg nem tesznek jót...Imádtam régen öltözködni,vásárolni de már leszarom hogy nézek ki de valahol belül viszont idegesít hogy milyen is lettem....Facebookon is rámírnak iszonyú helyes pasik,de én egy csomóra nem válaszolok,vagy vissza se jelölöm,mert most még magamat sem szeretem,hogy tudnék mást.Meg ugye hogy csalódok...Tiszta depis vagyok.Semmit nem akarok kezdeni magammal.Terveim céljaim vannak de tenni nem merek értük.A tervem most hogy leérettségizem és tiszti főiskolára megyek,de az is még messze van.A másik hogy elismert énekesnő leszek.Ez is marha vicces amúgy..Régen sokat léptem fel és sokszor elismerték a hangom és nagyon szeretek szerepelni,de mostmár utálom a színpadot mert ott ugye önmagad kell adni és tényleg megmutatni ki is vagy de én ezt nem tudom már megtenni.:(

17/L