Van más fiú is, aki lejjebb adta az igényeit, mégsem lett boldogabb és sikeresebb a lányoknál?

Én már a sok-sok lányokban való csalódás után belátom, hogy nincs értelme szép lányoknál próbálkozni, mert a 99%-uk jellemre romlott és csak a fájdalmat okozzák az embernek. Azóta csak a jellemre koncentrálok, látatlanul chatelek lányokkal. Aztán megismerkedtem nem is egy számomra nem vonzó lánnyal, akik jellemre is rendesnke tűntek végre, pedig a nem vonzó lányok közt is sok a romlott jellem sajnos, így nem volt könnyű találni rendes lányokat, de mégis az van, hogy lelkileg járnék velük, de testileg inkább taszítást érzek, nem tudok vonzódni hozzájuk sajnos, ha csókolózni kell is csak undort érzek. Reméltem majd idővel jobb lesz, de sajnos nem így lett. Miért vagyunk ilyen felszínesek, miért nem tudok felülemelkedni a testi vonzalmon?

Pont azok a lányok vonzanak külsőre, akik a legtöbbet bántottak. Emiatt furán érzek a női nem iránt mostanság. Egyre jobban kiábrándulok a lányokból és egyben egyre inkább erősödnek a szexuális vágyaim, illetve szeretethiányom van már. Közben én is érzem, hogy tudnék szeretni már nagyon is egy lányt, gyakran ölelhetnékem van, de mégsem ölelhetek meg egy számomra vonzó lányt sem, hoszen ők jellemre romlottak és esélyem sem lenne náluk, másrészt a nem vonzó lányokra meg nem vágyom valamiért, hiába kedvesek. Nem jó ez így. Boldogtalan és üres az életem. :(