Fogalmam sincs mit csináljak. Valaki segítene?

Őszintén?

Távkapcsolat = alibikapcsolat. Azt hiszed, van valakid, de közben nincs, mert a hétköznapokban senki nincs veled, nem ölel, nem csókol. De könnyebb azt mondani, hogy van párom, csak távkapcsolatban élünk, mint beismerni, hogy egyedül vagyunk és nincs senkink.

Ahhoz, hogy szeress valakit, ismerned kell. Neten keresztül nem lehet megismerni, csak személyesen, napi kapcsolatban, akkor is hosszú idő alatt. Neten azt mondasz, amit akarsz, még ha napi 1 órát beszélgettek, akkor is könnyű jó fejnek lenni. 24 órában nehezebb. Ha valaki nincs veled, sok olyan dolgot beleképzelsz, ami nincs benne, csak a te fejedben létezik. Idealizálod.

Tehát amit te érzel, az nem szerelem, hanem vágy - de a vágy normális dolog. Csak éppen semmire nem elég.

Ennek itt nem vége van, hanem EL SEM KEZDŐDÖTT.

Keress egy hús-vér pasit.

Ez nem beszólás, hanem vélemény.

Nincs mit, örülök, hogy nem sértődtél meg. :)

Persze ez csak vélemény, mert a te életedről van szó. Neked kell meghozni a döntést és neked kell viselni a döntésed következményét, akárhogy döntesz.

Azt is mérlegeld, hogy addig érdemes csinálni valamit, amígy több öröm van benne, mint aggódás, féltékenység és bánat.

És azt is, hogy ha esetleg most el lehet válni szépen és lehet barátoknak maradni, de lehet, hogy később, ha esetleg "megcsal", akkor olyan csúnyán lesz vége, hogy sokkal jobban sérülsz.

Tanulj az én hibámból! Én is távkapcsival kezdtem, pedig mi talizhattunk minden hétvégén. És nem jött be. 6 év után oda jutottam, h amint lesz olyan melóm és lesz 300 ft-om kp-ban vagy a számlámon elmegyek egy társas albiba, mert rohadtul félreismertem és elegem van belőle!

Az megint teljesen más tészta ha legalább 2 ismered úgy, h napi 3-4 órát vele voltál átlagba, néha együtt töltöttétek az EGÉSZ hétvégét. Én nem. NEM VÁGNÉK BELE! legyen vége annak ami el sem kezdődött én nem csinálnám. És nem is fogom többet végigcsinálni így, h előtte meg sem ismerhettem.