Jogosan vagyok dühös, vagy eltúlzom?

Van egy 5 éves kapcsolatom. Tanár-diák szerelem volt.

Az idegesít, hogy rengeteg diáklánnyal volt jóban, de azt gondoltam csak barátságból.

Volt egy 7 éves kapcsolata. Még az apjával is szembe szállt, ha sértegette a nőt. Rám bármit mondhat, nem véd meg.

Találtam ma egy régi tanítványához írt szerelmes verset, ami kiverte nálam a biztosítékot.

Azt mondta az nem volt diák párja, csak az első nő, erre tessék, hazudott nekem. Nem értem miért nem akar őszintén beszélni velem a múltról. Nem fair, mert nekem ő az első és tudja jól. Ő miért tudhatja és én miért nem?

Annyira érzelmes vers volt, tele szerelemmel.

Én soha nem kaptam tőle ilyet. Nagyon fáj, sőt, egyszer meg is csalt, de megbocsátottam, még az elején.

Megnéztem a nőt, olyan mint az első párja is, hosszú fekete haj, kreol bőr.

Én az ellentétje vagyok. Hófehér bőr, szőke haj.

Ezek szerint azok a nők az ideáljai. Én nem vagyok az, és szeretni sem szeret annyira, mert soha nem volt olyan, hogy nekem verset írjon. Óóóóóóóó.......

Ha az apja beszól, hagyja.

Ti mit gondoltok? Szóba hoztam, hogy nekem ez nagyon fáj, és nem értem miért tartotta meg. Széttépte, mondván, nem tudta, hogy megmaradt. Azt mondta én nem bóvli verseket érek neki, hanem éveket amiket velem töltött és még velem fog.

Nem tudom már mit hihetek el és mit nem, de nagyon magam alatt vagyok. Szar_l esett nagyon.