Mit csináljak, hogy ne őrüljek bele ebbe az egészbe?

19 éves vagyok és szűz. Nem érzem cikinek, sem gáznak. Csak egyszerűen hiányzik a lelkemnek, a testemnek egy kapcsolat. Két barátom volt eddig. Az egyikükbe a mai napig szerelmes vagyok, de ő nem akar barátnőt egyáltalán. Vele csóknál több nem volt, de meglátom, és készen vagyok. A másik fiú nem szeretett, én sem őt, de a testem már őrülten kívánta, így pettingeltünk, de annyira szörnyű volt, főleg nekem, hogy megbeszéltük, hogy legyen inkább vége. És akárhányszor meglátok egy boldog párt, mintha kést döfnének a szívembe, hogy nekem nincs barátom. Itt olvasok arról, hogy milyen legyen az első alkalom, hogy bizalom, szeretet, ellazulás, és én is vágyok, de őrültem arra, hogy valaki szeressen, és én is szeressem annyira, hogy megtörténjen az is, vagy egyszerűen csak ott legyen mellettem, és érezzem az ölelését, hogy érezzem, hogy fontos vagyok. Egész nap ezen jár az agyam, immár hónapok óta, és a megőrülés határán vagyok, de tényleg. Aludni alig alszok, de hiába ugyanolyan álmosan ébredek. Az álmaim felében valamelyik volt barátomat ölelgetem, vagy szeretkezek velük, és mennyei. De végre a valóságban is szeretném ezt érezni. Van valami ötletetek, hogy mit tehetnék? Vagy normális, hogy ezen jár az agyam állandóan?

Előre is köszönöm a válaszokat!