A nőknek miért nem kell tenniük semmit, hogy legyen pasijuk?

Egyetemista vagyok egy műszaki szakon lányként így aztán én is mondhatnám azt, hogy válogathatnék ha szeretnék, mert nálunk aztán van "kiéhezett" srác dögivel, míg lány igen kevés. Igen, van olyan aki egyértelmű megjegyzéseket tesz, bókol, de az esetek 99%-ában észre sem veszem, ha valakinek tetszem, max a megérzéseim súgnak valamit. Amikor összejöttem a párommal, egy jó barátom elmesélte, hogy fél órás témát szolgáltattam egy csapat srácnak, hogy a francba már nem vagyok szingli, holott amíg egyedül voltam, szinte egyikőjükről sem tűnt úgy, hogy megmozgatnék bennük valamit, ezért aztán nem is foglalkoztam velük. Tehát, az hogy a pasik mindig lépnek rögtön meg is cáfolva.

Ha nekem tetszik valaki, akkor utalásokkal azt szinte egyértelműen a tudtára adom, illetve észrevehető abból is, hogy több időt szeretnék vele tölteni. Ha a jelenlegi páromnál nem én lépem meg a MÁSODIK lépést, akkor már rég másik nő karjaiban heverészne és nem az enyémben, így aztán kikérem magamnak az általánosítást. Szerintem nem igaz az, hogy várjuk a sült galambot. Biztosan akadnak kivételek, de ha valakinek igazán szimpatikus egy srác, akkor igen is múlik már rajta is az, hogy lesz e belőle valami, nem csak a srácon. Értem azt úgy pl, hogy ha én flegma vagyok és lekezelő, azt éreztetem a sráccal, hogy nem vágyom rá, nincs kedvem találkozni, akkor hogyan várhatnám el, hogy ennek ellenére még is teperjen?

Én azt mondom, ha egy srác megteszi az első lépést, nyit felém és én vevő vagyok rá, akkor én már hajlandó vagyok megtenni a másodikat. Ez nem ego vagy kényelmesség, esetleg sült galamb várás. Egyszerűen egy férfi dolga az, hogy megtegye azt a bizonyos első lépést, a nőé meg az, hogy ezt helyesen/jól fogadja!! Ma ez a norma már egyre inkább felborul, de azért a legtöbb lány szerintem így gondolja.

A menstruációról és a szülésről pedig nincs mit vitatkozni. A terhességet és szülést nem adnám át a férfiaknak, mert szerintem az egy olyan csoda lehet, amit én igenis szeretnék megélni. A menstruáció viszont nagyon is igazságtalan a nőkkel szemben. Ha valakinek nincsenek is fájdalmai (bár nekem és szinte az összes barátnőmnek is vannak, még sokszor anyumnak is, csak hogy átérezd, nekem a holmi algoflex m-ek sz*rt sem érnek olyan görcseim vannak), ez akkor is olyan szinten kellemetlen érzés, korlátoz a nemi életben, valamilyen szinten a sportban, nem tanácsos uszodába, fürdőbe menni, stb stb. Még a páromhoz is kellemetlen ilyenkor elmenni egy hosszú hétvégére... Szóval nekem egy férfi, aki még sosem élte át ezt, ne mondja, hogy milyen egyszerű és semmiség, mert 10 év után is hatalmas szívásnak gondolom és szerintem 20 után is annak fogom, ahogy szerintem minden nő. (persze a hangulatingadozásokról nem is beszélve, aminek lehet ti vagytok a szenvedői, de mi éljük meg)

A terhességről és a szerepek közös felvállalásáról annyit, hogy miután a párom teherbeejt, én 9 hónapig hordom a babánkat, fájdalmaim vannak és nehézségeim, az igen is kellemetlen és ki kell bírni még ha csodával zárul is a dolog. VISZONT! Egy barátnőm éppen úgy járt, hogy miután tervezgették az apás szülést, most közölték vele két napja a kórházba menet, hogy apuka kint marad, mert influenza járvány miatt a kórházban látogatási tilalom van. Igen is baromira ideges lennék, ha a 9 hónap után még egyedül is kéne végig csinálnom az egészet és nem lenne ott a párom a legnagyobb fájdalmaim közepette, hogy "letéphessem" a kezét... Márpedig ezzel is nekem kell nőként elszámolni és mégcsak szomorkodni sincs időm, hogy nem lehet ott a párom, mert a baba nem fog bent maradni és megvárni amíg a karantént eltörlik. Kérdem én... Milyen érzés lehet ezt úgy végig csinálni egy nőnek, hogy a párja nincs mellette? Nem lehet ott az első pillanatoknál, sőt még az első napokban sem láthatja? Nem támogathatja senki lelkileg vajúdás közben... Elhiszem hogy egy férfinak sem jó ez, de még is csak a nő szenved ebben a helyzetben jobban.

Egyik bnőmmel elmentünk bulizni, elkezdett táncolni egy pasival .. másnap taliztak igaz nem régóta de együtt vnnak, és a fiú igen is tesz a lányért, elmegy érte,felhivja, kezdeményez sok esetben, törődik vele. Én úgy gondolom , hogy ez mind a fiú dolga. Tehát ha én megadok minden szeretetet,törődést, odafigyelést lelkileg testileg egyaránt ezt várnám el énis.. nálam itt hal meg a dolog, hogy nem ismerek olyan fiút aki képes lenne megbecsülni és úgy bánni velem ahogy azt megérdemlem! De igen elképesztő dolgok ezek, és a mai világban értelmes nőt/ férfit találni nem könnyű!!!

20/L

16:39

tökéletesen egyetértek veled. (kivéve a szülés dologban, mert én nem szeretnék de az egy más dolog :))

én is úgy gondolom hogy azt a bizonyos ELSŐ lépést a pasinak kell megtennie. lehet az csak annyi, hogy odajön hozzám és köszön, vagy ír egy levelet facebookon, akármi... és persze ha szimpatikusnak tartom, akkor majd úgy válaszolok neki, hogy tudja ha bejön. a mi dolgunk hogy bíztassunk titeket. (az meg megint más dolog ha egyáltalán nem bíztatunk valakit az meg ennek ellenére és nyomul...)

mi van? egy fiúval 1,5 hónapig ismerkedtem, majd kb a 2. hónapban beleszerettem. miután beleszerettem nem beszéltünk... több, mint 2 hónapja max pár szót váltottunk... és nekünk könnyebb?! szerinted nem ugyanazon mennek végig a nők, mint a férfiak?

persze. bizonyos kapcsolatokban ez így megy, ha mind a két fél elég jól néz ki... de az érzelemmelteliknél nem így megy ez ahogy írtad..