Karácsonykor egyedül?

#37: Nem hiszem, hogy azt mondtam volna, hogy unatkozom. Nem unatkozom, csak egyedül érzem magam. A szilvesztert egyébként kifejezetten nem szeretem... és igazából nem is szeretném, hogy bárki "horogra akadjon", de ennek megvan a maga oka.

Próbálom lekötni magam, és sikerül is, mondom, nem unatkozom... De a nők ugyebár (állítólag :) egyszerre több felé is tudnak figyelni, és mindig ott maradnak a kínzó gondolatok és az általános rossz hangulatom.

Daw: Azt hiszem már mondtam ezt... Attól, hogy másnak rosszabb, nekem még nem lesz jobb, és attól én még ugyanolyan nehezen küzdök meg a saját problémámmal. Hiszem és tudom, hogy meg tudok vele küzdeni, mert mindenki akkora terhet kap, amekkorával elbír...

És bár nem pár nappal karácsony előtt történt, én is egy szakítást is próbálok épp kiheverni. Csak mellette még sok más jött egyszerre, amik miatt általános a rossz kedvem, és úgy érzem, hogy most tényleg valaminek a legalján vagyok. Küzdök és próbálkozom, túl leszek ezen az időszakon... előbb-utóbb.

Egyébként a kérdésedet olvastam már, bár arra nem emlékeztem, hogy a tiéd volt. Van valami fejlemény ezzel kapcsolatban? Tudtál beszélni a lánnyal? Egyébként én is az utolsó válaszoló (#21) véleményén vagyok. Sokkolta, ami történt, de majd feldolgozza... nem mondom, hogy vissza fog menni hozzád, de szerintem beszélni mindenképp lehet majd vele normálisan.

Amúgy azt nem értettem a kérdésednél, hogy a leírás és a kérdés nem egészen ugyanarról szól. Mintha nem is az lenne a problémád, hogy nem tudjátok megbeszélni a történteket, hanem hogy újra megismétlődött veled ez az egész. Mondjuk azt sem teljesen értem, hogy mi ismétlődik, az, hogy a barátnőd elhagy a szenvedélyed miatt, vagy hogy a barátnőd elhagy anélkül, hogy megbeszélnétek?

#45: Ő szakított. Inkább az első megoldás, ha már a kettő közül választani kell, de az sem igazán... Letettem már róla és rájöttem, hogy tovább kell lépni, de igazából túl labilisnak érzem most magam ahhoz, hogy valaki mással belekezdjek bármibe is. Önvédelem, óvintézkedés vagy ahogy tetszik.

A többiről nem igazán szeretnék beszélni. Tudom, hogy név nélkül megy ez az egész, de én túl paranoiás vagyok ehhez. Már így is meglepődtem magamon, hogy mennyi dolgot kiadtam magamról, pedig anyukám megtanított, hogy ne álljak szóba idegenekkel. ;)

Daw: Így már értem, csak a megfogalmazás volt fura nekem. Illetve még picit most is az. Van egy olyan érzésem, és remélem, hogy nem bántalak meg ezzel, hogy te nem konkrétan a lány miatt törtél le, hanem hogy megint kudarc ért. Nem az, hogy konkrétan Ő nem fogadott el így, ahogy vagy, hanem hogy ő SEM. Remélem, érthetően írtam... Ha nem így van, ne haragudj, csak ez volt a benyomásom.

A lánynak pedig valószínűleg nem azzal van a baja, hogy nem törődtél magaddal, és inkább vele foglalkoztál, hanem hogy neked ekkora élményt nyújtott ez, annak ellenére, hogy megsérültél (ha nem is komolyan, első látásra ezt nyilván nem lehetett megállapítani). Megijedt tőled, talán őrültnek is tart. És félt téged... nem akar félelemben élni.

Ez kedves.. :) De tényleg.

Egyébként én teljesen biztos vagyok benne, hogy rá fogsz találni. És nem ilyen béna biztatásnak szánom, hanem teljesen komolyan gondolom.

Akárhogy végigpanaszkodtam itt öt oldalt, az csak az aktuális kedvem miatt volt, de egyébként biztos vagyok benne, hogy meg tudom majd oldani a gondjaimat. És nem csak én, hanem mindenki... Mert hiszem, hogy mindenkit csak akkora problémával szembesít a sors, amivel képes megküzdeni.

Az életmódodat pedig nem kell feladni, sőt... Szerintem tök jó, hogy vannak még ilyen emberek, akik 1-1 dolgot ekkora lelkesedéssel és szenvedéllyel tudnak csinálni. Sajnos manapság az átlagember élete szürke, és a kikapcsolódást az jelenti számára, ha munka után leül a TV vagy a számítógép elé. Semmi motiváció, semmi cél nincs, ami előre vinné őket, de benned megvan a vágy az életed kiszínezésére. Ha valaki ennek a módjával nem ért egyet, vagy nem tud azonosulni vele, az nem való hozzád. És igazából örülhetsz, hogy ez időben kiderült.