Történt már veletek olyan, hogy utcán/távol otthontól rátokjött a wc-zhetnék és nem tudtatok valahova bekérezkedni? Mit tettetek?

Egyszer én is voltam így. 30 percig tartogattam pedig hasmenésem volt, és a közelben nincs egy nyilvános w sem. Beugortam egy bokorba és ott könnyítettem magamon (szégyen ide- szégyen oda).

22/L

én egyszer kocsmázás után egy árokban álltam meg és a rendőrök megálltak mellettem kiszálltak és megkérdezték miben segíthetnek :D

szerencsém volt hogy már késő este volt :D

18/F

Már a suliban éreztem, h nagyon kell, de nem mentem el, mer gondoltam kibírom hazáig. Hiba volt. Tapasztaltátok már, h ahogy közeledtek a kéróhoz egyre dúrvább? A tudatalattink biztos érezteti a testünkkel, h "mindjárt célba érsz tesó, felesleges már ennyire erősen tartogatnod", ezért egyre nehezebb visszatartani. Nálam dettó ez volt a helyzet. Iszonyatosan kellet f*snom, ennyire dúrva kűzdelemben még soha nem volt részem. Kapu elé értem remegő kézzel nagy nehezen berakom a kulcsot a zárba, bezúdulok. És akkor elértem a holtpontra... Úgy éreztem nem bírom ki a második emeletig. Tántorogtam fel alá kétségbesetten, h bent tartsam, aztán hirtelen ötlettől vezérelve hátra rohantam az udvarra, gondoltam majd a tuja tövébe sz*rok, de láttam, h a szomszédasszony az ablabon kinézve sasol. A k*rva életbe! Visszarohantam a kapuhoz és megtörtént a csoda: enyhült. Király, na spuri felfele. Nem volt hosszú életű csoda, az első emeleten jártam és olyan aggresszívan tört rám az inger, mint egy zsírfolt. Felkűzdöttem magam az ajtóhoz, kinyitotttam ott voltam az előszobában, anyám a konyhából kinézve mered rám. A budiajtó 5 méterre volt, de egyszerűen nem bírtam tovább. A gatyám félig letolva lef*stam a PVC parkettát meg a gatyámat.

Szögezzük le: ez a történet szóról szóra igaz, annak ellenére, h mulatságosan hangozhat. 10-11 éves lehettem és ez volt talán a legszörnyűűbb élményem. Így visszagondolva ma már csak mosolygok az eseten, de remélem soha többé nem tör rám ennyire az inger...