Miért nem lehet csajozni mert annyira elutasítóak a nők és válogatósak?

"Egyetlen pillantásából is tudni lehet, hogy nyitott-e feléd. Ha rájössz, hogyan fejezik ki ezt, nyerő leszel. :P "

Viszont aki csúnya, annak egy nő se küld ilyen pillantásokat. Én is tudom nagyjából, mit kéne figyelni, és biztos h nekem soha nem küld senki olyan jeleket.

Lehet, hogy egy kicsit lekéstem, de azért leírom a véleményemet. Jó hosszú lesz.

Én mind a két oldalt meg tudom érteni, de a helyzetem miatt sokkal inkább a kérdező felé hajlok, mert ugye, mindenki elsősorban a saját életéből, személyiségéből, tapasztalataiból indul ki. Feltűnt, hogy a kérdezőt

szinte senki sem "védte meg" úgymond, nem álltak ki mellette, és ez elég szomorú dolog. Pedig elég sok hozzászólás volt. De ahogyan írtam az előbb, a másik oldalt is meg tudom érteni.

Az itt a legnagyobb baj, hogy az emberek nem "gondolatolvasók", nem látnak bele a másik személybe. Nem lehet tudni hogy van-e párja az illető kiszemeltnek, sőt még a nevét sem! Semmit, csak azt, hogy lány-e vagy fiú! A saját helyzetemből kiindulva írom, hogy

nagyon, rendkívül nagy bátorság egy idegent ismerkedési szándékkal megszólítani! Ha valaki ezt tényleg normális stílusban teszi, akkor az az én szememben igenis "hősnek" számít! És milyen érdekes, ezt senki sem értékelte eddig a kérdezőben! Szerintem azért nem, mert nekik nincsenek ilyen problémáik, és nem érzik át ennek a súlyát, jelentőségét. Ahogy az előbb írtam, mindenki elsősorban saját magából indul ki. Mégis, hogy a fenébe olvasson

bárki is az úgynevezett "jelekből"? Persze, vannak egyértelmű jelzések, de hát ezek nagyon félreérthető dolgok tudnak lenni. Sok lány csak szórakozik az ilyesmivel. Még egy kacsintás is lehet pusztán szórakozás.

Aztán a másik dolog: Istenem, csak azt ne mondja bárki is, hogy mindez zaklatás! Hiszen egy haja szála sem görbül meg a megszólítottnak, sőt csak egy-két szó és már el is van intézve az elutasítás. Utána megy tovább a maga dolgára, és kész. Ráadásul ezek a dolgok általában forgalmas helyeken történnek, tehát az égvilágon semmi félnivalója nincsen a kiszemeltnek, a megszólított személynek. Aki pedig el lett utasítva, azzal viszont már nagy valószínűséggel nem foglalkozik gondolatban sem. Legalábbis nem gondol bele abba, hogy

esetleg mennyi belső gyötrődés, vívódás előzte meg a dolgot, amennyiben az illető egy félénk ember, és nagyon össze kell szednie magát ahhoz, hogy odamenjen egy lányhoz. De hát ugye, sajnos nem látunk bele a másik emberbe, nem vagyunk léleklátók. De a kérdező valószínűleg nem lehet egy bátortalan ember, mert hihetetlenül sok lányt, nőt megszólított már eddig. Hát, én bárcsak ennek a töredékéig eljutottam volna eddigi életemben! És az is furcsa dolog ebben az egészben, hogy a nagy számok törvénye ellenére egy lány sem volt, aki igent mondott volna neki! Ez talán betudható egy rendkívül nagy pechnek is. Talán... De nézzétek meg, hogy mi megy a társkereső oldalakon! Na, itt már tényleg nem mondhatja senki sem azt, hogy nem akar ismerkedni!

És mégis, sajnos általános jelenség az, hogy még a levelekre is alig válaszolnak. De ez már egy másik témába is belenyúlik. Emberek, hát hova jutott ez a világ?! De tudom, hogy nemcsak a lányok, a nők ilyenek. Viszont az kétségtelen dolog szerintem is, amit sokan állítanak, hogy az ismerkedés, párkeresés szempontjából ők sokkal könnyebb helyzetben vannak, mert általában ki vannak szolgálva, és nekik csak válogatniuk kell. Ez jó, szellemes magfogalmazás volt: inkább fejbelőnék magukat, minthogy nekik kelljen kezdeményezni! A társkereső oldalak is elsősorban nekik kínálnak választási lehetőséget, amennyiben tényleg szeretnének ott ismerkedni. A leveleket általában ők kapják, és nem a fiúk, férfiak. Az itt a nagy baj sajnos, hogy nincsen hol ismerkedni, és bizonyos emberek, mint ahogyan én is, kénytelenek ilyen dolgokon törni a fejüket, mint az utcán történő ismerkedés. Hát akik ezt teszik, azok az emberek bizony nem szórakozásból csinálják nagy valószínűséggel! És ezt jó lenne, ha mindenki figyelembe venné, aki erre bármi rosszat mond. A legrosszabb helyzetben egyértelműen a félénk fiúk, férfiak vannak szerintem. De ez az egész az én saját véleményem, amiket itt leírtam. Mindenkinek köszönöm, aki elolvasta!

Természetesen azok a lányok, nők, akik kezdeményeznek úgy általában, azok kivételnek számítanak, és minden tiszteletem az övéké! Ezt még nem írtam le. Tehát nekik ez nem ingük, és nem kell magukra venni! Nekem és a hozzám hasonlóaknak kimondottan az ilyen karakterűek válnának be. Így pedig könnyebb, gördülékenyebb lenne az ún. oldódás, maga az ismerkedés, ha tudja az ember, hogy ő akarta, ő kezdeményezte ezt az egészet. Ha más nem is lesz belőle, de legalább beszélget az ember egy jót, és utána még akár barátok is maradhatnak. Egyik fél sem veszít vele semmit.

Ha az ember legalább annyit tudna az idegen személyről, hogy nincsen párja, akkor az talán egy lökést, bátorítást adna a félénk embereknek is. De szerintem ehhez még egy nem félénknek is jókora adag bátorság kell, hogy odamenjen egy ellenkező nemű idegenhez ismerkedési szándékkal.

Én aláírom azt, hogy nem kell hazudni, hiszen miért ismerkedne bárki akit megszólítanak, hogy ha nem akar, főleg egy ilyen váratlan és nem kívánt helyzetben. Tehát nincs is hamis illúzióm, tudom, hogy a közeledő, megszólító felet, tehát engemet is valószínűleg el fogják, fognak utasítani. Itt nem nagyon lehet csodára számítani. Emellett rögtön leszögezem azt is, hogy nem tudom, hogy a kérdező miket mondott a lányoknak. Amennyiben normális stílusban közeledett, akkor tényleg meglepő és furcsa dolog, hogy a nagy számok törvénye alapján nem akadt legalább egy-kettő olyan, aki igent mondott volna ennyi rengeteg próbálkozásból.

Ezt az egész témát több oldalról is meg lehet közelíteni. Nagyon lényeges dolog, hogy ez egy kényszerállapot! Jó, az lehet, hogy vannak olyanok, akik csak úgy szórakozásból csinálják mindezt. Emellett szerintem, mivel ezt általában a fiúk, férfiak szokták csinálni, véleményem szerint ők, tehát mi egyébként is úgymond "hevesebben" reagálunk a vizuális élményekre, benyomásokra, látványra; és bennünk van ez a bizonyos "vadászösztön" is. Ha mi férfiak meglátunk egy szemrevaló, nekünk tetsző lányt az utcán vagy bárhol, akkor azt valahogy tudat alatt egyfajta "kihívásnak" is érezzük, hogy odamenjünk hozzá, megszólítsuk. Tehát belénk van "programozva" az a mechanizmus, hogy valamit tenni kellene, mert lehet, hogy a kiszemeltet soha sem fogjuk többé látni, és nincsen veszítenivalónk sem. A többi pedig a bátorságon és a szerencsén múlik.

Végeredményben én egy hasonlattal is tudok élni ezzel az egésszel kapcsolatban. Lehet, hogy furcsa ez a hasonlat, de én ezt talán ahhoz tudom hasonlítani, hogy vannak olyan emberek, akik annyira rossz helyzetben vannak pénz tekintetében, hogy kénytelenek az utcán kéregetni, koldulni. Sajnos sok a hajléktalan ember is, bár ez a kettő dolog kettő össze is függ egymással. Ez utóbbiak szintén kényszerhelyzetnek tekinthetők, függetlenül attól, hogy ezek az emberek miért kerültek bele ebbe a helyzetbe. Tetszik vagy nem (gondolom senkinek nem tetszik), de el kell fogadniuk ezt az embereknek: ez van, és amíg ilyen a világ, addig lesznek ilyen emberek. Tehát itt most arra akarok célozni, hogy ugyanígy van ez az emberi kapcsolatokat illetően is. Ahogyan nem minden ember engedheti meg magának azt, hogy normális, emberhez méltó módon éljen; ugyanúgy vannak olyan emberek is, akik magányosak, és ők meg azt nem engedhetik, nem tehetik meg, hogy baráti, ismerősi körből vagy esetleg máshol ismerkedjenek, mert egyszerűen nincsenek barátaik sem. Tehát egyszerűen nincsen ismerkedési lehetőségük, és belekerültek ebbe a labirintusszerű élethelyzetbe. Ha pedig még eleve félénk, bátortalan természetű valaki, mint pl. én is, akkor pedig már szinte reménytelennek tűnik a helyzet. Ezek a dolgok egymást erősítik, mint egy ördögi kör, és el lehet képzelni azt, hogy milyen lehet így odamenni valakihez: szinte mintha magát erőszakolná meg valaki; - hadd fogalmazzak így. Tehát mindent egybevetve ez egy kényszerhelyzet, és ezt meg kell próbálniuk az embereknek elfogadni ugyanúgy, mint pl. a koldusoknak, hajléktalanoknak a létezését.

Egyetértek a hosszú kommentet író válaszolóval.

Nagyon igaza van!!