Mit gondoltok 1 olyan 19 éves fiúról aki még életében még 1 lány kezét sem fogta meg, soha nem volt barátnője és még életében nem beszélgetett a családján kívül más lányokkal. Mit gondoltok róla?

nem erre szerettem volna kilyukadni...

inkább, hogy kimaradt 1.... igazság szerint nem is tudom, hogy mit kellene tennem.

Még barátaim se voltak soha...mindig egyedül voltam.....jó itt voltak a rokonok szülők, de az nem olyan.....tanácstalan vagyok...és...én...már nem is tudom, vagyis ............én már semmit sem tudok......

valaki nem tudna megtanitani, hogy hogyan kell közeledni vagy 1 általán, hogy kell oda menni 1 lányhoz.

Én nem tudom, hogy hogyan kell....baccus félek a csajoktól, lányoktól....remeg a hangom, ha a közelembe vannak és izzadok mint állat meg minden nyű rámtör.....

valaki segtsen, hogy mit tegyek........

Tanultam...leéretségiztem.......de senki sem emlékszik rám...

Én vagyok az uccsó padban ülő hallgatag srác.

Múlthét pénteken a Duna Plazaba voltam cipőt venni, és találkoztam, vagyis megláttam az osztálytársaimat, de nem ismertek meg....totál semmi nuq...hagytam is.

Ekkor elgondolkoztam, hogy mit is értem el az életben, azt, hogy még a nyomorult nevemet se jegyezték meg, még 1 apró emlék vagy valami, hogy héj nem te vagy az a nyominger az ucccsó padból??

Nem.....semmi....annyira jó lenne barátkozni, annyira, de annyira......de az a érzésem, hogy ez örökre álom fog maradni.

Azon gondolkodok, hogy vannak olyan emberek a világban akiknek a sorsuk megpecsételődött a születésénél fogva.....vannak olyanok akik mindig csak a sötétben és magányban élnek.....vannak olyanok akiknek a nehéz élethelyzeteket egyedül barátok, barátnő nélkül kell végig vészelnie....

lehet, hogy én ilyen vagyok.. és valóban ez lenne a sorsom?

nem tudom...nem tudom....