Sajna zárkózott és gátlásos vagyok ezért szórakozni alig járok. Sokáig a lányok nem érdekeltek így nem volt 1 barátnőm sem de lassan érzem szükségem volna valakire. Érzem, hogy magányos vagyok. Igy 30 évesen mit tegyek?

Ha kibírsz még kb.20 évet, akkor majd megnyugtathatod a lelkiismereted azzal, hogy "most meg már minek?"

Ha nem akarsz addig várni, akkor ne nyugodj bele, próbálkozz, annak csak egy titka van: félvállról kell venni a visszautasításokat, gondolj bele:

Akinek van barátnője, azt is száz másik visszautasíthatta előtte, csak kitartott, míg nem jött a százegyedik!

szerintem érdemes lenne buszon vagy máshol is megszólítanod lányokat. saját magad elől veszed el a lehetőséget, ha nem vagy elég bátor. gondolom kevésbé feszengsz azért, hogy elküld-e vagy sem, hanem inkább azért, hogy egyáltalán hogyan tedd.

egy normális lány, felnéz arra aki lemeri őt szólítani, ha meg nem normális, akkor úgyse érdekel téged.

ha leszólítasz valakit, legyen bármi eredménye, saját magadnak bizonyítod, hogy igenis meg mered tenni, és kevesebb gátlásod lesz, már csak ezért is megéri :)

szóval szerintem nagy levegő, és próbáld meg. hidd el, hogy a lány sokkal nagyobb zavarban lesz mint te :) egyébként meg szerintem inkább azt bánd, hogy megtetted és ne azt, hogy nem. :)

nem feltétlen kell viccesnek vagy kreatívnak lenni. hidd el, hogy manapság épp elég kreatívnak számít, ha valaki csak simán beszélgetést kezdeményez. (ezt lányként mondom és tapasztalatból. :D )

egy "szia, nagyon szimpatikus vagy, nem lenne kedved beszélgetni?"-t nem lehet elrontani és senki nem veszi tolakodásnak. előre kitalálhatsz magadnak párbeszéd alternatívákat, hogy gyakorlatban jobban menjen.

ha meg úgy érzed, hogy makogsz, akkor egyszerűen csak megmondod neki "nem nagyon szoktam megszólítani lányokat ezért most kicsit zavarban vagyok", ezt senki nem tartja gáznak. ha erőltetett poénokba kezdesz, az inkább gáz. fő az őszinteség, és hogy önmagadat add :)