Igaz az a mondás, hogy minden zsák megtalálja a maga foltját?

Hát most aztán ez a kérdés jól ki lett forgatva...

Mindegy, én csak annyit akartam mondani, hogy én soha nem engedtem az igényeimből, és hajlandó voltam vállalni, hogy inkább sose lesz pasim, minthogy megalkudjak. És olyan kb 19 éves koromra elfogadtam és beletörődtem, hogy nekem nincs esélyem arra, hogy pasim legyen, akárhogy akarom, mert aki tetszik, vagy akit szeretek, annak úgyse tudok bejönni, szóval viszonzott szerelemre nem is számíthatok. Ezt jópár évbe telt elfogadnom, de utána ehhez kötötten éltem az életem.

Aztán így húsz évesen amikor megismertem egy újabb pasit, aki bejött, már csak úgy álltam hozzá, hogy nah tök jó, már megint egy viszonzatlan tetszés/szerelem, pontosan az én formám, és eszembe se jutott, hogy másképp is lehet. De lett másképp, mert elhívott randira (mellesleg mivel úgy voltam vele, hogy nincs esélyem, majdnem nem esett le, hogy randira próbál hívni, de szerencsére még időben észbe kaptam XD), és aztán szépen összejöttünk, és ahogy egyre jobban megismertem, rájöttem, hogy minden amit akartam, és elterveztem megvan benne, és nincs semmi amivel meg kéne alkudnom, vmi rossz szokás, vagy tulajdonság, amit nem bírok pasikban.

Nah meg folyamatosan mások is mondják, meg mi is vesszük észre, hogy mennyire összeillünk, és egy hullámhosszon vagyunk, néha kicsit félelmetes, ha nem inkább lenyügöző, hogy hogy van ilyen, hogy két ember ennyire összeillik, és találkoznak, és minden további nélkül, a kezdetektől megtetszenek egymásnak...

Szóval én se hittem ebben a mindenkinek megvan a párja dologban, de az életnek furcsa humora van, úgy tűnik a fejébe vette, hogy meghazudtol.

11: 57, 25 éves fiúnak

Nem szeretnélek megsérteni, de szerintem önértékelési zavaraid vannak, amin csak te tudsz változtatni. Amíg úgy érzed, hogy te senkinek sem kellesz, akkor hogy várod el valakitől, hogy kelljél neki. Negatív kisugárzással nem lehet nőket vonzani. Egy nő sem fogja azt mondani: - jaj te szegény senkinek sem kellesz, na majd nekem. De ha elhiszed magadról, hogy egy értékes ember vagy, az meg is látszik a kisugárzásodon is és ez a lányok is észre veszik.

Ez olyan mintha azt mondaná X , hogy ő milyen csúnya. Y-nak meg tetszene, de X csak folyton ezt hajtogatja, mire megelégeli és Y dobja, hogy minek érje be egy csúnya X-szel (pedig ez nem is az ő meggyőződése volt csak egy idő után elhitte).

Nem ki kell nézni egy nőt és annak az igényinek megfelelni (változz olyanra amilyenre ő szeretnél- vagy mi a francost írtatok). Olyan nincs hogy valaki senkinek se kelljen, inkább olyan, hogy nyuszi vagy kezdeményezni, vagy mindig olyan után ácsingózol aki le se szar, akinek meg kellenél észre sem veszed. Igazam van, vagy igazam van.

Nem Carmen Electra után kell ácsingózni, hanem le kell szólítani a szomszéd kiscsajt.

Fiúk itt, szerintem túl sokat görcsöltök azon, hogy csúnyák vagy nem csúnyák vagy milyenek vagytok. Lehet, hogy alkalmi kapcsolatokban tényleg hátrányban vagytok, de egy rendes szerelmi kapcsolatban csak az önbizalomhiányotokkal van gond.

Hogy hozzak példákat, egyik barátnőm pasija szerintem kifejezetten csúnya volt, de ő mégis szerette úgy ahogy volt, és neki tetszett úgy. (nem az én barátom volt, nem is nekem kellett, hogy tetszen, de én csúnyának mondtam volna) Ő egyébként azzal cseszte el a kapcsolatukat, hogy túlságosan a szexre volt rákattanva, és barátnőmnek elege lett, hogy folyton azzal zaklatja.

Egyébként velem is volt olyan, hogy amikor találkoztam egy pasival, totál nem találtam vonzónak, de ahogy megismertem, és beleszerettem, elkezdtem vonzódni hozzá, és már nem zavart úgy a kinézete.

De amúgy volt már, hogy olyan pasi, aki nem jött be, de ismertem, próbált közelebb kerülni. És eszembe jutott, hogy nem szép, inkább csúnyácska, de amikor átgondoltam hogy reagáljak a közeledésére, rájöttem, hogy sokkal jobban zavart érdeklődési köre. Nagyon megszállotja volt 2. világháborús dolgoknak, én meg azt utálom, és nem tudtam volna elviselni, hogy arról áradozik.

Nem minden zsák találja meg a foltját, de akinek szerencséje van az igen. Persze ez nem jelenti azt, hogy valakinek nem lehet meg a pont oda passzoló foltja, de megkel tanulni kevesebbel is beélni, és az a folt majd később átalakul azzá amit szeretnénk. Megkel tanulni alkalmazkodni a másikhoz.

Én 1000%-ban biztos vagyok, hogy megtaláltam a magam foltját.