Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kb mennyi ideig kell nyitottnak lenni, hogy az ember megtalálja a szerelmet?
Nem vagyok egy szociábilis típus, de rá tudom venni magam, hogy barátkozós legyek, ha az élet úgy hozza. Például most, hogy új suliba jöttem, barátokat akartam szerezni, így aztán elhatároztam, hogy nyitott leszek (nemcsak az emberekre, hanem a programokra is). A projekt bevált, lettek barátaim, voltam bulizni, sok új élménnyel gazdagodtam, de kb 1,5 - 2 hónap után már azt éreztem, hogy nem belülről jön a nyitottság, erőfeszítéseket kell tennem, hogy ilyen barátkozós maradjak, már nem volt kedvem a bulizáshoz meg a közös programokhoz, csak az újonnan szerzett barátaimhoz volt kedvem, meg a nyugis programokhoz. Szóval visszatértem a rendes kerékvágásba. Meg máskor is voltak már ilyen kísérleteim, hogy nyitott legyek, de kb 2 hónap után mindig lemerült az energiakészletem. Én egyszerűen NEM VAGYOK ILYEN. Arra lennék kíváncsi, hogy szerintetek ennyi idő alatt meg lehet-e találni a szerelmet. Nagyon nagy szerencse kell hozzá?
huszonéves lány
Ha az elején nyitottnak mutatod magad, színészkedsz, később erre rámehet a kapcsolat. Teljesen felesleges játszani, mert csak kib*szol egy fiúval és saját magaddal is, hogy finoman fogalmazzak.
Ha olyannak mutatod magad, mint amilyen vagy, majd jön egy srác akkor is, ha nem vagy túl nyitott, mert ő pont ezt fogja megszeretni benned.
Őszinteség nélkül nem ér az egész semmit. Inkább légy türelmes, és ne azért legyél nyitott, hogy barátot találj, hanem vedd észre, hogy nyitottan sokkal boldogabb lehetsz!
Na itt a baj!
A hozzáállásodon sürgősen változtatni kéne. Ha így állsz hozzá az élethez, ekkora világfájdalommal, még nyitottan is kerülni fognak a fiúk. Ezt komolyan mondom. Én utálom azokat a lányokat, akik nem képesek másról keseregni, csak hogy ez sem fog összejönni, az sem fog összejönni...
Senkinek nincs könnyű dolga, mégis a legtöbbnek sikerül. Majd meglátod, hogy ha már találtál magadnak valakit, visszatekintve látni fogod, hogy miért is jött össze, és azt is látni fogod majd, hogy most miért nem sikerül.
Az egész élet egy tündérmese, csak úgy kell hozzáállni. Sokkal könnyebb lenne, hidd el.
Hát szerintem attól, hogy nem tekintem az életet tündérmesének, még találhatok magamnak párt :) Ez nem világfájdalom, csak szeretek megmaradni a realitás talaján. Nem várom el az élettől, hogy a sült galamb a számba repüljön.
Egyébként nincs most valami fényes kedvem (egészen más dolog miatt), lehet, hogy ez érződik az írásaimon, de egyébként nincs benne világfájdalom.
#3/8 "Ha így állsz hozzá az élethez, ekkora világfájdalommal, még nyitottan is kerülni fognak a fiúk. Ezt komolyan mondom. Én utálom azokat a lányokat, akik nem képesek másról keseregni, csak hogy ez sem fog összejönni, az sem fog összejönni..."
Na pont ilyen vagyok én fiúban, s mivel tudom milyen a kilátástalanság, úgy hiszem, nem tudnám utálni őket emiatt.
"Senkinek nincs könnyű dolga, mégis a legtöbbnek sikerül. Majd meglátod, hogy ha már találtál magadnak valakit, visszatekintve látni fogod, hogy miért is jött össze, és azt is látni fogod majd, hogy most miért nem sikerül."
Hát aki nem tud empatizálni a szar helyzetben levőkkel, az biztos nem tudja milyen is az. Vagyis szerintem nem mindenkinek ugyanazon a téren jut ki akkora nehézség.
Hogy visszatekintve lehet látni, hogy miért jött össze? Lehet a lelki oldalát igen, de miért pont ott és akkor találkoztál egy hasonló emberrel, amikor eddig is lehetett volna..., na sztem ebben van az élet "meseisége".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!