Az ember hogy kezdjen neki annak hogy végül megtalálja önmagát?

s mi lenne, ha azt ismernéd meg, hogy az élet mit akar tőled?

egyébként miféle önmegtalálásra gondoltál? ugyanis van egy speciális fajtája ennek. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Én kicsit korábban elkezdtem, de az idő nem számít. Van egy barátom, aki most 26 és hasonló problémával küzd. Vannak, akik csak ötvenévesen eszmélnek, de mindig érdemes változni, nem maradtál le semmiről. Szerintem ideális esetben ez a folyamat már a kamaszkorban indul. Nálam rettenetes fájdalommal és lelki szenvedéssel jelentkezett, belső konfliktusok, igazságkeresés... rájöttem, hogy addig tulajdonképpen nem vettem észre, hogy élek, ha szembejöttem volna az utcán, fel sem ismertem volna magam. (Komolyan) Szóval átéltem ezt a bizonytalanságot, amit feltehetőleg most te, és az segített rajtam, hogy ösztönösen vagy szerencsésen olyan élmények felé sodródtam, amik fájdalmat okoztak nekem, saját hibáimra, titkolt rossz tulajdonságaimra mutattak rá, és ezzel párhuzamosan a saját magam elől titkolt álmaim és vágyaim is felszínre kerültek, ami pedig csodálatos érzés volt. Így kerültem közelebb önmagamhoz, és szinkronba azzal, hogy ki vagyok és mit is szeretnék.

Persze neked a saját módszered kell megtalálnod, de a saját tapasztalatomból kiindulva annyit tudok tanácsolni, hogy ne riadj meg a kellemetlen élményektől, nem kell feltétlen keresni őket, megtalálnak ugyis, és orrod alá dörgölik, hogy mit kell tenned. Hallgass rájuk. Sokat lehet tanulni tőlük

én csak azt tudom elmondani neked, hogy az igazi önmagadat hogyan lelheted meg, pontosabban tudok adni egy leírást, amivel megtudhatod mi az ember valójában, mi a világ(és hogyan jelenik meg) és mi Isten(nem ilyen kamu istenképekről beszélek). ezt azért, hogy kiaknázhasd valós mivoltodat, és ne tengődj össze vissza a világban...szóval nem csak nézz hanem láss is, és ne csak lépj, hanem haladj is. ez nem személyre szabott leírás, ezt az emberiséghez szól. Erre értettem, hogy azt oda tudom adni, ami arra ad választ, hogy az élet mit akar tőled. Ugyanis az élet tartogat még egy meglepit az embereknek...főleg úgy, hogy el nem veszi a léted, csak tapasztaltatja veled a születés-halált egy bizonyos okból, abból, hogy tanulj és fejlődj, ,hogy majdan bejutást nyerj a valós univerzumi életbe...

A kiírt kérdésedre a válasz tehát, hogy úgy kezd neki az ember önmagának a megismeréséhez, hogy először megtudja mi is valójában, mit jelent embernek lenni, mit jelent élni.

ha kell a leírás, csak szólj nyugodtan és linkelem.

üdv

26/F

LastOne.Left

Ez amit te itt felettem leírtál szerintem spekuláció! Tényekkel nem igazolható! Igaz, mindenkinek szíve joga hinni abban, amiben csak szeretne és senkinek sincs joga bírálni a másik hitét, de azért leírtam! Valakinek ezek nem adnak kellő bizonyságot olyan mértékben, mint ahogy például azt neked tették! ÉN amondó vagyok, hogy a kérdezőnek magának kell eldöntenie, hogy mégis mit szeretne elérni. Nem pedig azt kutatni, hogy az élet mit akar tőle.. Ez szerintem eléggé megfoghatatlan és botorság is, hiszen mint említettem szerintem csak egy spekuláció az egész...

Én javaslom, hogy indulj el egy úton, amit szimpatikusnak találsz, de úgy, hogy előtte kitűzöl egy célt magad elé amit szeretnél elérni azzal a bizonyos cselekedettel! Értem ezalatt, hogy akik pályát választanak középsuli után és elmennek olyan dolgokat tanulni amit nem is fognak szeretni, vagy annyi hasonló képzettségű embertársa van már, hogy képtelenség lesz vele elhelyezkedni... Szóval ezek az emberek nem néztek az út végére illet nem tűztek ki maguk elé megvalósítható, reális célt. Az egész egy fikcióra épült vagy talán még arra se...

Az egyik legjobb barátom a Műszaki Egyetemre ment tanulni annak ellenére, hogy él hal a fényképezésért. Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért nem valami ilyesmivel foglalkozó egyetemet választott azt felelte, hogy ez a "szakma" Magyarországon nem elfogadott illetve bevett és nagyon nehéz vele megélni így maradt csak hobbi szinten.

Járt egy olyan szakra aminek nem látta a jövőjét... Most végzős korában fogalma sincs, hogyan tovább vagyis van, de nem örül annak ami vár rá. Lehet, hogy kevés jó szakképzett kollégája lesz, de maga a munka nem okoz neki örömöt és nem is tud majd vele nagyon kiteljesedni. Ö valószínű, hogy még nem találta meg a számításait... Viszont ez egy intő példa, hogy nem elég találni egy olyan "célt" aminek van értelme, hanem olyat kell, ami engedi fog kibontakozni is téged.

Most én nagyon elvittem a dolgot a tanulás irányába, viszont szerintem ez nem baj, mert ezer féle oldalról meg lehet világítani ezt a témát amit te most felhozták és ez csak egy a közülük.

Viszont! Ez egy olyan út ami segít rálelni, hogy "valójában mit is akarsz az életedtől?!"

Én javaslom, hogy kezdj bele több dologba.. Akár egyszerre is. Nem is muszáj annyira racionálisan értelmet keresni bennük elég csak, hogy a lelki világodat rendbe rakják... Értem ezalatt: Kezdj el nyelvet tanulni, valamit/valamiket sportolni, dolgozni... Kóstolj bele sok mindenbe aminek egy picit is látod értelmét.

00:45

Nem bántásból kérdezem, de ha szerinted, amit mondtam spekuláció, bár ki sem fejtettem semmit, akkor a te hozzáállásod nem e hiten alapszik szintúgy? Mit értesz azalatt, hogy nincs bizonyíték? Mire? Hiszen alig jelentettem ki bármit. Egyébként én pedig egy elég hosszútávú célt mutatnék a kérdezőnek, ami egy olyan értelmet ad az életének, ami segítene neki kibontakozni valósan. Leírtam, hogy ez nem személyes dolog, hanem egy másik életszemlélet, ami a mostanit felöleli és túlmutat azon...:)

a kérdező úgy is eldönti mit szeretni. :)

üdv

26/F

LastOne.Left