Mit szólnátok hozzá ha a párotokról/házastársatokról véletlen kiderülne sok év után, hogy 20-30 évvel ezelőtt börtönben volt, mondjuk fegyveres rablásért? Elhagynátok mert elhallgatta a múltja eme sötét oldalát?

21 éves kora óta ismerem a férjemet, szóval ez lehetetlen és szeretném azt gondolni, hogy ha más körülmények között ismerem meg és ilyen helyzetben lenne, akkor elmondaná. Persze azt értem, hogy ez nem egy első randis téma, de azért ha már tart ott a kapcsolat, megoszthatná velem. Biztosan akkor se tetszene, de értékelném, hogy megnyílt előttem és ő mondta meg, nem csak valahogy kiderült.

Bármilyen esetben előbb meghallgatnám a saját verzióját, érdekelne miért tette és egyéb részletek. Ha az jönne le, hogy ez egy egyszeri fiatalkori botlás volt, amit utána tényleg megbánt (és nem csak azért, mert elkapták) és azóta teljesen más életet él, én se láttam semmi jelét az évek alatt annak, hogy rossz ember, akkor nem hagynám el. Biztos kéne idő, hogy feldolgozzam és az nagyon nem tetszene, ha nem tőle tudnám meg, de nem hiszem, hogy ezért eldobnám a több éves kapcsolatunkat.

Ezek megint olyan témàk, amik azt erősítik, hogy nem érdemes senkiben bízni. Bizalom nélkül meg nincs kapcsolat. Ergo jobb egyedül. Ráadásul le is írja, hogy nem a képzelet játéka. Ő ezt így teljesen komolyan úgy gondolja, hogy el kell titkolni évtizedekig az előtt, aki vállalta, hogy összeköti vele az életét.

Az a baj, hogy tényleg csak azt tudod a másik múltjáról, amit elmond. Főleg, bizonyos kor fölött, mikor ki tudja, hogy az elmúlt 20-30 évben miket csinált. Egy nyeretlen 17 éves kiscsikónak még nem lehet sok a rovásán. De 35 felett...?

Börtönévek, bűnözői múlt, gyerek, exfeleség, milliós tartozások, függőségek, aberrált hajlamok, mindent el lehet titkolni. De te azért adj tiszta lapot, mindenkinek. Ha meg kiderül a mocsok, akkor is te vagy a hibás. Minek kutakodtàl, ÉS miért nem szúrtad ki egyből.