Miért van az, hogy introvertált, “egy gazdás” csajként mindig a nagyon társasági férfiakba szeretek bele?

Egy gazdás alatt azt értem, hogy ha van párom, akkor nincs igényem nagyon mellette más emberi kapcsolatokra, legjobb barátnőből is csak egy van, nem tudok sok kapcsolatot fenntartani, felemészt.

A férfiakért pedig nem rajongok azért, amiért feltűnőek vagy társaságiak, hanem véletlenszerűen mindig az ilyen alkatokkal leszek jóban, kezdek el érezni irántuk. Ez a kapcsolat elején még jó és izgalmas, de idővel zavar, hogy nem én vagyok a kizárólagos biztos pont nekik, hogy szeret elmászkálni, hogy mások is szívesen vannak vele, mert ő olyan jó fej és vidám, hangulatos ember. A mostani a 2. ilyen párom.

Talán az okozza a legnagyobb problémát, hogy én kettesben szeretek lenni vagy egyedül. Arra viszonyt nincs igényem, hogy elmászkáljak másokkal, ritkán a legjobb barátnőmmel. Neki meg rengeteg barátja van, sokszor nekem is mennem “kell” vele. Ha nem, akkor is megy. Tudom, hogy ez butaság, de emiatt úgy érzem, hogy ő nekem többet jelent, mint én neki, mert én megelégszem vele, de neki kell a több impulzus.

Valamint ő egy nagyon jókedvű, nevetős férfi, ha társaságban van, de ha velem tölti az idejét, akkor visszakapcsol az én energiaszintemre. Jól megvagyunk együtt, mi is nevetünk, jókat beszélgetünk, a szex is jó. Ennek ellenére azt érzem, ő másokkal felszabadult, én pedig vele vagyok felszabadult. Mikor másokkal vagyok, inkább meghúzom magamat.