Egyet ért valaki a másik féllel egyáltalán, vagy teljesen kattant?

Egy szexuálisan rosszul működő kapcsolatból jöttem ki épp és botlottam bele egy olyan emberbe, aki nem volt különösebben szimpatikus, vicces volt, de legalább rajta látszott, hogy nagyon meg akar dugni(nem úgy, mint a merevedési gondos exem, aki engem hibáztatott ezért) és jókat nevettünk. Akkor is villogott a riasztó nálam, láttam, hogy "rosszfiú"--inkább a lecsúszott fajta, elmesélte, hogy csalta meg az exét többször, sokat ivott, szívott, otthagyta az egyetemet, de nem nagyon érdekelt, nagyon kellett ez a gondtalanság és jó volt vonzónak éreznem magam, jókat nevettünk. Na hát nem használt gumit, mert az kényelmetlen neki, de pár hét után már nem tudtam kivárni a hónapos várólistát a dokinál, és barátnőmtől kaptam foggátlót. Kétszer feküdtünk le(keveset tudtunk találkozni, az egyiknél azt mondta, szeret(én nem szerettem), és terhes lettem. A foggátló egy éve le volt járva. Nem akartam megtartani a gyereket, de nem tudtam elvetetni sem. Gondoltam örökbe adom, nyilván az sem ment, egyszerűen féltettem és úgy éreztem gondoskodnom kell róla.

Azóta eltelt sok sok év, a gyerekem már kamasz, az apja abortuszt akart, majd örökbeadást, majd nem tartotta vele a kapcsolatot, ami az elején még zavart, de pár hónap után rájöttem, hogy nem gond, sőt. Az életvitele olyan, mint mikor megismertem(tehát eléggáz), talán kicsit depisebb, de azóta haltak meg családtagjai, szóval érthető. Azóta sodródik, és engem okol, amiért elcsesztem az életét. Nem fizet gyerektartást(nem fizetett soha), volt, hogy én adtam neki kölcsön, bár manapság ő is adott kisebb címletet pár napra kölcsön. Volt mindenféle drogos dolga, nem nagyon volt munkája, volt többször, hogy takarítottam nála, mert olyan mocsokban élt. Én úgy érzem ilyen volt előtte is, talán kicsit lentebb csúszott.

Az én életem tök más lett, főleg, hogy problémás gyerekem lett, aki csak rövid ideje van rendben, éveken át ellehetetlenítette a munkavégzést és a másokkal való kapcsolatépítést, mert minden a fejlesztésről szólt számomra. Azért szerintem klassz életünk volt, sok nevetés, rengeteg program, sok szociális kapcsolat és legalább nem kellett hlye nevelési elvekkel vitatkoznom és kitennem a bizonytalan, bizarr viselkedésnek kitennem. Néha küldtem képeket és hatalmas kihagyásokkal néha beszéltünk az apjával és kb ennyi.

Én úgy érzem gumit kellett volna húznia, nem védekezett. Ha húzott volna gumit, most nem lenne gyereke. Igen, az én gyógyszerem is szr volt, mert nem vettem észre, hogy lejárt, de az az én védekezésem volt, ő meg szrt sem csinált magáért(azóta is rendszeresen gumi nélkül dug másokkal saját bevallása szerint, halál büszke is rá, hogy másoktól nem lett gyereke, csak tőlem, innen is látszik, hogy bennem van a hiba..). Nem érzem úgy, hogy bármiben is terhet tennék rá, amiért szenved, az a saját döntése volt és szerintem qrva jófej voltam/vagyok mindenben, arról nem beszélve, hogy sikerült úgy felhoznom a gyerekem a kezdeti nehézségek ellenére beáldozva rettenet sok pénzt, időt és energiát, de tényleg, tényleg qrva sok óra naponta, hogy mindenben nagyon klasszul teljesít és kb mintagyerek, gyönyörű, okos, barátságos, népszerű, tehetséges és csodás jövő áll előtte. Úgy érzem nekem lehetne okom panaszra, ő meg egy szemét lelkibeteg személyiségzavaros nárci aki csak sajnáltatja magát.

Egyébként a mi életünk jó. Oké, a pénzem szinte mind elfogyott, kétszerannyit öregedtem lelkileg, mint más, elmentek a csini húszas éveim és közöm nincs a munkaerőpiachoz, de széles baráti és ismerősi körünk van, rettenetes sok utazás és program és élmény van mögöttünk, nagyon sokat tanultam és a gyerekem kiegyensúlyozott, boldog, sikeres én meg még jól nézek ki. Amikor mondja ezt a marhaságot, hogy tönkrevágtam az életét, meg tudnám csapkodni a legközelebbi tárggyal, hogy addig üssem, amíg még mozog. Szerintem magának cseszte el az életét és már eleve is bőven lejtőn volt, és én tudtam. Persze vicces, és jópofák az ivós sztorijai, annakidején menő volt minden drogos cucc is, már előttem is ilyen volt. Mintha elfelejtené és csak engem okolna. 3 hónapja voltunk együtt nagyon kevés találkozóval, mire kiderült, hogy terhes vagyok. Az első alkalommal összejött a baba, pedig belém sem élvezett, mert túl részeg volt hozzá, hogy elmenjen(akkor már szedtem a lejárt foggátlót). Hatalmas trauma volt nekem is, engem akkor vettek fel a BMEre, amit nem kezdtem el, részben ezért. Én mentem át a terhességen, az abortuszkérdésen, én intéztem a dolgokat az örökbeadáshoz, én léptem vissza, mert nem bírtam lelkileg, és én neveltem fel egyedül a gyerekem, az én pénzem ment rá, én fejlesztettem minden módon, én tanítottam, neveltem, szenvedtem és sírtam és viseltem minden szrt, ami történt, és 70x annyi probléma volt a fejlődése miatt, mint másoknál. És az ő élete lett tönkretéve. Mert neki mekkora lelki teher, hogy van egy gyereke, akit nem akart, és ezzel a teherrel kell együtt élnie, hogy ő nem is ismeri. De azért poénkodik vele, milyen jó ez, hogy reméli más nőket is felcsinált és szórja a magjait, sok kicsi gyerek nő belőle aki hasonlít rá, máskor meg tönkretettem az életét.

Jó ideges leszek az egész helyzettől. Védekeznie kellett volna, nem csak nekem. Nem kérhet számon az én védekezésem miatt. Nem az én felelősségem, felnőtt ember, gondoskodjon magáról, nem vagyok az anyja.