Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezek alapján nekem nem való párkapcsolat?
1. Csak azt szeretem, ha valami programot csinálunk, aztán mondjuk hazamegyünk és együtt alszunk/szexelünk. Ehhez képest úgy tapasztalom, hogy sok pasinak van igénye az ilyen “egész nap csak feküdjünk az ágyban és nézzünk filmet” programra is, ami engem kbszatottul untat. Nem szeretem a félnapos semmittevést, elég aktív típus vagyok, de valahogy azt érzem, hogy ez kötelezően része minden párkapcsolatnak. Egyedül a szexkapcsolatomban nem volt ilyen (nyilván), lehet ott azért is lettem baromi szerelmes.
2. Akkor is szexelni kell, ha nincs kedvem, mert ha nemet mondok, utána rosszul érzem magam tőle.
3. Mindig túlagyalom a dolgokat. Elég törődőnek tart? Elég ilyennek/olyannak/amolyannak tart? Nem beszélek túl sokat? Elég vagyok neki, nem fog elhagyni? Csak olyan pasiknál nem agyalok ezeken, akik annyira nem jönnek be, de hát olyanokkal meg nem akarok járni…
Ezek alapján inkább engedjem el a párkapcsolatosdit? Pszichológus segíthet? Köszi a tippeket előre is.
Ebben siman segithet pszichologus.
Nem kell szexelned, ha nem akarsz, nem okes, hogy emiatt buntudatod van.
Onbizalom problema van a hatterben, ha mindig azon gondolkozol, eleg jo vagy e. Ahelyett, hogy azon aggodsz, te eleg vagy e, inkabb azt nezd meg es merd fel alaposan, hogy a masik eleg e neked.
Viszont nem lehet egy kapcsolat minden percet aktivan tolteni, plane, ha evek ota egyutt eltek, dolgoztok, gyerek is van, egy kis punnyadas egeszseges.
Az első 2 az nem csak tőled függ. Valamennyi rugalmasságot mindenképpen igényel 1 párkapcsolat, de az 1. pontban egy hasonlóan aktív pasival könnyebbek lennének az átlagos hétköznapjaitok / hétvégétek.
Ahhoz, hogy 2. pontban hozzád illő férfit találj, férfiként mondom, hogy sok sikert. Sokan már az első randinál szexelni akarnak, amivel nincs gond, ha mindkét fél benne van, de utána nem érdemes csodálkozni azon, hogy nem lehet / rosszul esik nemet mondani neki.
3.-on pedig egy pszichológus segíthet.
Nem tűnsz egyáltalán reménytelennek, sőt ezek szerintem nem óriási problémák, így ebben a formában ahogy leírtad, bár a 2-es azért aggasztónak tűnik. Szerintem ha a 2,3-as pontokon dolgozol (a megérzésem azt súgja, hogy erősen összefüggenek), akkor már csak szerencse kérdése lesz, hogy találsz-e olyan társat, aki hasonlóan gondolkodik, viselkedik és akivel hasonlóan fontosak lehettek egymás számára.
Az 1-est úgy értem, hogy én inkább ellennék csak heti 2 talival, de az tartalmas legyen, minthogy sokat legyünk együtt, de csak egymás mellett fetrengjünk az idő nagy részében. Ezt időpocsékolásnak érzem. Viszont úgy vettem észre, hogy a kapcsolatot akaró pasiknak erre igénye van. Vagy nektek volt már olyan kapcsolatotok, amiből ez kimaradt? Ha nem is teljesen, de mondjuk csak ritkán volt.
A kettes pont úgy értendő, hogy pl. szexeltünk már aznap 2x és nekem nincs kedvem többhöz, neki van. Na attól mindig szarul érzem magam. Nyilván nem fogom magam ráerőszakolni, ha egyszer nincs hozzá kedvem, de annak örülnék inkább, ha akkor neki se lenne😀
A 3-as pont szerintem vagy önbizalmi kérdés (bár van bőven önbizalmam, szóval nem hiszem), vagy valami korábbi trauma eredménye.
5: Jaaaaa én tök nem erre gondoltam.😅
Ha csak heti 2 tali van, akkor teljesen rendben van, hogy azokon a napokon nem akarsz fetrengeni, meg filmezni. Én azt hittem te ezt általánosságban érted, hogy kb minden nap menni kellene és nem lehet olyan, hogy most csak otthon vagytok.
Az is érthető, hogy egynap többször már nem kívánod, nyilván más lenne a helyzet, ha már napok óta nem lenne semmi és te még csak egy ujjal sem akarnál hozzáérni, viszont itt nem arról van szó. Ez szerintem akkor megfelelési kényszer, hiszen nem tudaz nemet mondani, mert különben rossz érzéseid vannak.
A hármas pont is max megfelelési kényszer, amennyiben az önbizalmad tényleg rendben van, amúgy is sok nő hajlamos a túlgondolásra, viszont vannak határai ennek is, hogy mi a normális.
Szerintem ez nem arra utal, higy nem neked való a párkapcsolat, én inkább azt nézném meg van- e valami megfelelési kényszered, önbizalomhiányod, illetve hogy jó pasikat választasz-e és ha nem akkor miért nem. Ezekben pszichológus tud segíteni, amennyiben szakterülete ez a témakör.
Ez egy tipikus mai jelenség.
Szociológiai szempontból kifejezetten érdekes. Mindenki próbálja csak a jót elvenni a másik emberből, de ez nem szokott működni. El lehet így lenni mondjuk a 40-es évekig, amíg szexre talál valakit az ember. A szar majd utána jön. Se egy értelmes hosszabb kapcsolat, se család, se normális lelki kötödések, se senki akire érdemben számítani lehet stb.
Köszi, 6-os! Igen elképzelhető, hogy valamiért tudat alatt kevésnek érzem magam, hiába van sok jó kvalitásom. Mindenképp el fogok beszélgetni egy pszichomókussal :)
#7 nem igazán értem, ez hogy jön ide. Ha én nem szeretek egész nap tespedni a tv előtt meg nincs mindig kedvem naponta 5x szexelni, az azért van, mert önző lennék?🤣Az lenne szerinted a normális, ha csak a másik kedvéért én magamra erőszakolnék olyan dolgokat, amikhez nincs kedvem? Itt kezdődnek a toxikus kapcsolatok. Én nem erőszakolok rá senkire olyat, amihez nincs kedve, ő se tegye velem. Ezt jelenti a kölcsönös megbecsülés.
Mellesleg ne tegyél úgy, mintha minden hosszútávú kapcsolat meg a gyereknevelés olyan idilli dolog lenne. A legtöbb hosszú kapcsolat egy kalap szar, a környezetemben egy olyat sem látok, akivel szívesen cserélnék. A többségük sokat veszekszik, toxikusak, nincs már szex, testiség, csak az anyagiak tartják őket össze. Talán ezer hosszú kapcsolatból egy olyan, amire azt lehet mondani, hogy boldog és nem elszívja a benne lévők energiáit, hanem valóban hozzátesz az életükhöz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!