Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek, ha nem tudok elfelejteni egy férfit, akivel csak pár órát beszéltem hónapokkal ezelőtt?
Úgy érzem, hogy elszalasztottam az igazit és ez nem hagy nyugodni. 5 éve párkapcsolatban élek, egy fesztiválon leszólított egy srác, aki külsőre nagyon tetszetős volt. 3 órán át beszélgettünk és nagyon szimpatikus volt. Nem történt semmi sem köztünk, nem probálkozott Én kezdeményeztem, hogy megyek aludni, hiszen már hajnali 4 volt. Ő még utalgatott a napfelkeltére, de úgy éreztem, hogy már igyis továbbmentem, mint szabadna (számomra már az is tilos, hogy férfiakkal beszélgessek). Így elköszöntem tőle, ő még felvetette ,hogy cseréljünk elérhetőséget, sőt már vette elő telefonját, de mondtam neki, hogy most nem adottak a körülmények. Így elköszöntem. Szinte nem is aludtam, mert azon kattogtam, hogy hiba volt elutasítani őt, és hogy elszalasztottam őt. Másnap reggel, amikor már kifelé mentem a fesztivál területéről (aznap már nem voltak programok, csak kiköltözés). A keresztnevemet kiabálva felém szaladt (iszonyat sármos volt, ó te jó ég), és elmondta hogy eszébe jutott egy film cím amiről beszélgettünk és mindenképpen elakarta mondani nekem. Szóhoz sem jutottam, hanem vivódtam magamban, hogy na itt a második esély. Végül győzött a tisztességem. Megköszöntem és megerősítettem benne, hogy jót beszélgettünk tegnap este. Majd megölelt engem hosszasan (este nem így volt) és elbúcsúztam Tőle. Ennek már 2,5 hónapja és nem hagy nyugodni. Egyszerűen vágyok arra, hogy beszéljek vele. De közben tudom jól, hogy van párom akihez hűségesnek kell lennem és hamarosan megkéri a kezem… Tény, hogy a szerelem már megszünt köztünk, de szépen élünk egymás mellett mint két nyugdíjas, akik biznak egymásban. Amúgy elmondtam neki az esetet, úgy mint az összes korábbit leszólításomat (szóval arról tud, hogy beszélgettem egy sráccal, de arról nem, hogy azóta is ő jár a fejemben).
Azzal győzködőm magam, hogy biztos csalódnék, mert csak egy szoknyavadász. De naponta többször eszembe jut az arca, a mosolya. Azzal nyugtatom magamat, hogy biztos csak azért kötödöm hozzá, mert hosszú évek után egy olyan férfi akart velem beszélgetni aki külsőleg jobb mint a párom és kvázi az önbiztalmamnak tett jót, hogy ilyen karibel rám nézett. Keresem az indokokat, hogy miért volt ez jó döntés. (Az 5 év alatt több férfi is leszólított, de mindegyiket gyorsan kivertem a fejemből.) Vágyom az ismerkedésre, a nevetésekre, az újra, megőrülni egy picit és ami fontos hogy csak Vele szeretném mindezt. Aztán arra gondolok, hogy ezt már nem szabad és anno 5 éve hoztam egy döntést. Nem szabad suttba dobnom a biztosat egy fellángolás miatt.
Végül megkerestem a közösségi médiában a srácot, és talán megtaláltam, de nem biztos (3 évesnél nincs frissebb képe). Van egy lánya, szóval lehet, hogy tilosban járt, vagy elvált. Szóval ezen információ után legalább lett még több indokom arra, hogy miért jobb őt elkerülni. Viszont azóta is vonz a vele járó új lehetősége. Szerető sosem lennék, és a gyerekes elvált embereket pedig a családom biztosan nem nézné jó szemmel. Szóval végre lett egy értelmes érvem ellene. De mégsem tudom elengedni már hónapok óta. Mit tegyek? Megkérdőjelezem azt is, hogy vajon tényleg a párommal kell-e lennem
30N
válasza: válasza:Ha én te lennék szakítanék a párommal hiszen 30 évesen nem akarnék tovább nyugdíjasként tengetni a napjaim. A másik srácot nem keresném fel mert:
- valószínűleg foglalt.
- egyik kapcsolatból a másikba ugrani kész életveszély.
- csakis azért kötődnék hozzá mert külsőre a zsánerem és "mi lett volna ha" kategóriában van.
Ergó sehogyse jól jönnék ki az egészből ha vele tenném magam. Azt se felejtsük el hogyha annyira kölcsönös lenne az "érzés" akkor már felkutatott volna. Tehát fölöslegesen járatnám az agyacskám rajta és "deluluznék" merthogy ő az "Igazi".
Azzá válni kell!
válasza: válasza:#3 Na, ezt is megtudtuk. Ha valaki egy fesztiválon kicsit belezúg egy hajnalig beszélgetős srácba, azt azonnal pszichológus kell, hogy kezelje.
5 éves párkapcsolatban már nyilván ritkábbak a libabőrös, mámoros pillanatok. A kapcsolatotok elején nyilván volt hasonló, aztán kicsit ellaposodott, majd jöttek a szürke hétköznapok és most ez a fesztiválos epizód visszahozta ezt az érzést. A srácot hagyd, de ha a kapcsolatodon nem tudsz javítani (ne csak "megszokásból együtt élünk" legyen), akkor egyre több ilyen vonzódáson fogod kapni magad és akkor előbb-utóbb kell majd hoznod egy döntést.
válasza:
válasza:Én sem gondolom, hogy pszichológus kellene, elég lenne a realitásokon elgondolkodnod.
A mostani párod nem szereted. Igazából az újat sem, és ezt te magad mondod ki, hogy az önbizalmad miatt kell a másik, és amiatt kell a társ, hogy mindig jobb legyen egy előzőnél, izgalmasabb. Ez nem szeretet, hanem egó. Minden rólad szól, a férfi csak eszköz számodra, a boldogságod kulcsa, akit előbb-utóbb megunsz, ha jön egy sokkal sármosabb pasi.
Ez az út sehova nem vezet, és egy kapcsolat nem alapulhat ilyen önzésen. Tudom, hogy nyers és beszólogatós amit írok, de nem támadólag írom, hanem kijózanításból. A világ nem körülötted forog, mint ahogy egyikünk körül sem. Nem jár alanyi jogon, hogy boldog legyél, és ez a degradáló hozzáállás sem jó, hogy selejtezed a mostani párod, hogy nyugdíjas. Mindketten lesztek majd nyugdíjasok, akkor majd gondolom az unalom miatt inkább meg akarsz halni, mert a másik felelőssége ha te boldogtalan vagy, és impulzusra vágynál.
A mostanit igazán nem szereted. Csak mankó, azért kell mert biztos. Ha ezt megtudná, és normális, akkor ő szakítana veled. Én tuti kiakadnék, hogy nem kellek a másiknak, csak a biztos szolga kell neki.
Bocs, hogy ennyire nyersen írtam, nem támadni akarlak. De egy kapcsolat inkább arról szóljon számodra, hogy te hogyan szerethetnéd a másikat, és mit adhatnál, nem pedig arról, hogy szórakoztató legyen, és körülötted forogjon. Ha megtapasztalnád, hogy mennyire jó dolog adni, és a másik is vevő erre, és visszaadja, akkor abból egy nagyon kiegyensúlyozott kapcsolat tudna lenni.
Szerintem irreális az, amiket ma sokan várnak egy kapcsolattól: nem fog boldoggá tenni a másik, és nemcsak ő, hanem a következő sem.
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat. Teljesen igazatok, ezt a vágyálmot el kell hessegetni, nem vezetne jóra.
Nem hinném, hogy pszichológus kellene, csak azért mert vágyakoztam más után.
Egyáltalán nem vagyok önző: ellátom 100%-ra a páromat, gondoskodok a háztartásról és a pénzügyekről. A meleg feltöltő otthont biztosítom. Inkább nem törödőm a saját vágyaimmal, mert az a fontos, hogy ő mosolyogjon. Az mindegy, hogy nekem mi lenne jó. Igazából én döntöttem így, hogy teljesen a háttérbe helyezem magam. Mellette dolgozom, szóval nem vagyok eltartott
válasza: válasza:7: Szerintem a jelenlegi kapcsolatod a tönkremenés felé halad. Főleg azért, mert nincsenek megbeszélve, és komolyan véve a dolgok.
Pszichológus helyett első körben inkább egymással kellene többet beszélgetnetek a pároddal, felvázolni neki hogy nem vagy boldog. De ha nem is beszélgetnétek, akkor legalább neked egyedül végiggondolni, hogy igazán szereted-e őt, mint férfit, mint életre szóló társat.
Az érződik, mintha nem tartanád őt sokra, mert egy nála jóval helyesebb pasi miatt komolyan meginogsz. Szerinted ha igazán szeretsz valakit, akkor lecserélnéd, csak mert van egy jobb parti? Ez sajnos így nem különb attól, amikor a férfiak cserélik le a társukat egy fiatalabb csajra.
válasza:Gondolj arra hogy azota már 5 masikkal hetyeg nyilván.
Az ilyen nőzős jódumás helyes pasik nem ragadnak le soha egynél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!