"Szükségből" keresitek a párotokat?

Aki talál párt úgy is, hogy most nincsen rá "szüksége", az van annyira népszerű vagy olyan jól néz ki, hogy megteheti. Nyilván ha az ember társas lény, akkor előbb-utóbb szükségét fogja érezni és keresni fogja, amennyiben persze meg nem győzi saját magát vagy őt a környezete arról, hogy nem kell keresni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ez így is lesz, sőt biztos hogy nem, kivéve ha igazak azok a dolgok az adott személyre amiket fent említettem.

Az megint más ha " szükségből" jössz össze valakivel, mert ott annyiról van csak szó, hogy addig sem vagy egyedül, de nem ő lenne az első befutó.

Ezért is nincsen értelme a kérdésnek, mert mindenki úgy fogja megválaszolni, ahogyan értelmezi és lehet egy hét múlva teljesen más választ adna, mert akkor már egyedül érzi magát, nem úgy mint ezen a héten, ahol még jól elvolt.

#4-el értek egyet.

Ez mindenkinek akár mást és mást jelenthet.

Így átlagot sem érdemes ebből levonni.

#3 vagyok.

Amit írtam, azt a párkapcsolatokra írtam, nem általánosan az emberi kapcsolatokra. Nyílvánvalóan társas lények vagyunk, így egyedül nem tudunk sokáig meglenni, szükségünk van társaságra. Azonban párkapcsolatra nincs szükségünk, jó példa erre például egy papi élet, ők is kiteljesedett életet tudnak élni egy másfajta közösségben.

Tehát amint írtam, hogy aki azért keres magának párt, mert egyedül nem bírná elviselni önmagát, annak a párkapcsolatban sem lesz sikere, mivel nem tudna abban szabadon élni. Aki önmagával harmóniában van, az képes egészséges kapcsolatot kialakítani, ha nem köti magához félelemből a társát. És egy ilyen párkapcsolat segíthet a boldog élet kialakításában (aminek feltétele véleményem szerint az, hogy rájöjj, nem te vagy a fontos, és képes legyél mások boldogságának szentelni az életedet). De mint mondtam, ezt a boldogságot párkapcsolat nélkül is el lehet érni, bár sokaknak ez lehet nehezebben menne, tehát szigorúan véve a párkapcsolat nem "szükséges".