Hogy van az, hogy tök sok szomorú, magányos nő van miközben elvileg soha nem volt ennyire kiegyenlített a nemek helyzete? Mármint az oké, hogy sok a nem jó kedvű, magányos pasi is, de az ő helyzetük romlott.

18

Meg anyád, inci. :)

Van egy párom, aki minden szempontból hozzám hasonló. Hasonló kereset, hasonló testalkat (mármint férfira konvertálva), hasonló intelligencia, hasonló érdeklődés, életstílus. Egyikünk sem "ér" az általatok imádott társadalmi maszlag szerint többet a másiknál. Ami egzisztenciánk van, együtt építettük fel. Semmilyen "felfelé választás", hipergámia nincs.

Azt, hogy a férfiak többsége nem lenne méltó arra, hogy az életemhez köze legyen, nem úgy értem, hogy én egy hercegnő vagyok és senki sem elég csodás/jóképű/gazdag hozzám. Inkább lelkileg értem. Van egy elképzelésem, hogyan szeretném élni az életem, mi érdekel, mit szeretnék csinálni, mikre költök, stb. Ezen kívül pedig van a nyugalmam, a békés mindennapjaim. A párom ezekkel nem interferál (sőt), de a férfiak többsége nagyon is tenné. Nem lenne kedvem a sok lelki sérülthöz, aki elszámoltat, vájkál, sok éves/évtizedes frusztrációit próbálná leverni rajtam, játszmázik, dominancia játszmákat erőltet a mindennapokba, miközben a szeretetről a leghaloványabb fogalma nincs.

Na, ez az, ami nem kellene nekem soha, de pontosan tudom, hogy ha most keresnék társat, akkor nagyon nehéz lenne olyat találni, aki nem ilyen, hanem jól érzem magam vele. Az én koromban (30 felett) szinte kizárólag olyan férfiak között lehetne normálisat találni, aki elvált vagy nemrég szakított, és még nem talált új társat, de ugyanakkor már meggyógyult a lelke az előző kapcsolatából és nyitott az újra. Csak ezeknél az értelmes, normális férfiaknál egy szűk időintervallum.

Nem állítom, hogy csak a férfiaknál ilyen a helyzet, pontosan tudom, hogy a nőknél ugyanez a helyzet.

19, egyrészt kiforgatod, amit írtam, másrészt közelítsünk máshonnan.

Amikor téged aktuálisan elárul és cserbenhagy valaki, és tegyük fel, hogy emiatt mondjuk anyagilag összeomlik az addig szorgalmasan felépítgetett életed, akkor fogsz tudni örülni annak, hogy eltörölték a rabszolgaságot, vagy éppen hogy a nőknek van szavazati joga?

Az pedig, hogy nem lehet akármit megtenni egy emberrel, csak részben igaz. Nem ölheted meg, nem verheted meg jogi következmények nélkül, nem lophatod el a tulajdonát stb. Viszont ezeken kívül ezerféle módon lehet egy embert gyötörni büntetlenül, ha együtt élsz vele, ha nem. Azzal sosem vitatkoztam, hogy ezerszer jobb a mai világban élni, mint korábban bármikor (sőt, inkább velem szoktak vitába szállni ebben a tekintetben), de tény, hogy ma is megvan a módja, hogy pokollá tegye valaki az életed, akiben megbíztál. Akkor vagy boldog ember, ha te ezt még sosem voltál kénytelen megtapasztalni.

És amikor bármilyen érv mentén legyintesz egy ember nehézségeire vagy éppen nehéz sorsára, azt manapság úgy hívják, hogy toxikus pozitivitás.

#22: "de tény, hogy ma is megvan a módja, hogy pokollá tegye valaki az életed, akiben megbíztál"

Amennyiben nem vagy tudatában annak, hogy emberismeret hiányban szenvedsz, és ennek ellenére hajlandó vagy bizonyos értelemben véve az életedet rábízni, vagy ráépíteni a másikra. Ezért jársz jobban, ha alapból bizalmatlan vagy, mert valahol tisztában vagy vele, hogy téged (egyelőre még) mennyire könnyen meg lehet vezetni. Ilyen a jogos önvédelem. Normál esetben.

23. olyan könnyen dobálóztok ezzel az emberismeret szóval.

Nincs ilyen, hogy emberismeret. Hány embert ismersz nagyon mélyen, belülről? 10-et? 20-at? És akkor ebből azt gondolod, hogy ismered az összeset? Az emberek totál különbözőek, és mi sem bizonyítja jobban, hogy nincs ilyen, hogy emberismeret, hogy rengetegen még szakembereket is képesek megtéveszteni akár hosszú időn keresztül is.

Az emberek még saját magukat sem ismerik, és a legtöbbjüknek fogalma sincs, hogy egy-egy váratlan helyzet milyen viselkedést fog kiváltani belőlük. Akkor te, a kívülálló ezt ugyan honnan tudhatnád?

#26: "Nincs ilyen, hogy emberismeret."

Érdekes, nekem van. És nem mindig volt ám!

"Hány embert ismersz nagyon mélyen, belülről?"

Fogalmam sincs, mit értesz az alatt, hogy "nagyon mélyen, belülről". De ha azt, amire én gondolok, akkor azt kell mondjam: fogalmam sincs, de nekem erre egyáltalán nincs is igényem, kösz szépen. Ennek ellenére senki nem tudná átqrni a fejemet, mint a tiédet, mert 1, nem adnék neki erre lehetőséget, 2, sokkal, de sokkal hamarább észrevenném a figyelmeztető jeleket (ti. hogy ezzel az emberrel vigyázni kell, mert felelótlenül - pl. helyzetismeret nélkül ígérget a semmire) mint akár ő maga. Akármilyen nagyképűen is hangzik. Egyébként meg nálam alap, hogy kizárólag saját magamra építkezem.

"rengetegen még szakembereket is képesek megtéveszteni akár hosszú időn keresztül is"

Ezt személyes tapasztalatból mondod, vagy csupán újság/bűnügyi hírekben olvasottakra alapozva?

Ket nagyon komoly kapcsolattal (osszesen 26ev) a hatam mogott inkabb maradtam egyedul 3 gyerekkel mint parkapcsolatban.

Sot igy evek multan is azt erzem h jo valasztas volt kivagni az exem. Siman jobban erzem magam a boromben mint ha lenne parom. A gyerekeimmel wzerszer jobba a kapcsolatom. Szabadabb vagyok nevetosebb jobb kedvu.