Hogy van az, hogy tök sok szomorú, magányos nő van miközben elvileg soha nem volt ennyire kiegyenlített a nemek helyzete? Mármint az oké, hogy sok a nem jó kedvű, magányos pasi is, de az ő helyzetük romlott.

Ok, akkor saját tapasztalat: nagyanyámat verte és erőszakolta a férje.

Én meg néha *brühühü*, szingli vagyok.

Gondolkodjunk együtt, hogy kinek jobb az élete. Menni fog?

Saját tapasztalat: tönkrement a házasságom, mert a férjem érzelmileg éretlen volt a gyerekvállalásra. Nem, ez nem derült ki addig, amíg nem volt gyerekünk. Amíg ketten voltunk, remekül működött a kapcsolatunk, legalábbis nem voltak égbekiáltó intő jelek, sőt, épp ellenkezőleg. Ahogy megszületett a gyerekünk, a férjem kifordult önmagából, mert nem volt felkészülve egy nem átlagos csecsemő gondozásával járó nehézségek kezelésére, és az abban való együttműködésre.

Mivel álmomban nem gondoltam volna a gyerekvállalás előtt, hogy egyszer majd egyedülálló anyaként kell boldogulnom, ez engem is váratlanul ért, és nagyon megnehezíti a mindennapjaimat. Pláne, hogy kifejezetten az motiválta a párválasztásomat, hogy a férjem mennyire megbízható embernek tűnt. Ha tudtam volna, hogy nem az, sosem vállalok gyereket.

A férjem éli tovább a gondtalan szingliéletét, nekem viszont egyedül kell innentől helytállnom egy olyan feladatkörben, amit eredetileg nem egyedül vállaltam. Esélytelen, hogy valaha még lesz harmonikus, boldog (pláne élethosszig tartó) párkapcsolatom, miközben én igyekeztem a lehető legfelelősségteljesebben eljárni akkor, amikor gyereket vállaltam.

És lehet rá legyinteni, hogy ugyan, milyen semmiség ez a régi korok női sorsaihoz képest, és ne nyafogjak, rengeteg nő van ugyanabban a helyzetben, mint én (ami egyébként igaz), csak éppen nekem ez a mindennapi valóságom, és k.rva nehéz érzelmileg, fizikailag és mentálisan is. Mondjuk úgy, hogy nem erről álmondtam kislánykoromban, és hiába igyekeztem mindig etikusan viselkedni és felelősségteljesen dönteni, mások felelőtlensége és lelkiismeretlensége tönkretette az életem.

14

Rendben, akkor most képzeld el ugyanezt egy olyan világvan, amelyben nincs jogod elválni, nincs lehetőséged önállóan élni, ezért a férjed bármit IS megtehet.

Szerinted? :D

Nincs sok szomorú, magányos nő, már maga az állítás tévedés/hazugság.

Több kutatás is igazolta, hogy a szingli, gyerektelen nők a legboldogabb társadalmi réteg, és ők élnek a legtovább, ők tudják a legjobban megőrizni az egészségüket.

Saját tapasztalat, gondolat: Nekem van párkapcsolatom, de a párom olyan is, akivel érdemes együtt lenni, és van mit rajta szeretni. Tisztában vagyok vele, hogy nagy szerencsém van vele. A férfiak többsége olyan, hogy nem is elégszem meg azzal a gondolattal, hogy "nem tetszik", hanem egyenesen méltatlannak érzem magamhoz, és ahhoz, hogy bármi köze legyen az én életemhez.

15-ös, te meg képzeld el, hogy nincs antibiotikum és nincs fogászati fájdalomcsillapítás.

És akkor ettől most boldogabbak lettek a mindennapjaid?

"A férfiak többsége olyan, hogy nem is elégszem meg azzal a gondolattal, hogy "nem tetszik", hanem egyenesen méltatlannak érzem magamhoz, és ahhoz, hogy bármi köze legyen az én életemhez"

Hypergamy in action.....

40F incel

17

Azaz szerinted egy ember boldogságához nem járul hozzá, hogy vannak emberi jogai és nem lehet akármit megtenni vele? Lol...