Mit tennétek ilyen helyzetben?

Van egy srác akivel féléve elkezdtem beszélgetni egy közösségi oldalon ismeretlenül. Messze vagyunk egymástól, teljesen más országban élünk és mindketten olyan helyzetben voltunk hogy nem tudtunk kedvünkre ugrálni tehát nem tudtunk találkozni. Rengeteget telefonáltunk, mindent megbeszéltünk már, nagyon egymásra találtunk megfogtuk egymást mindketten.

Viszont az egész beszélgetésünk alatt rajtam vezette le azt hogy nem találkozunk holott ugyanannyira benne volt ő is ebben a szituációban nem csak én. Mindig tőlem várta hogy én menjek el hozzá. Arra hivatkozott hogy nincs se jogsija (elvették), se pénze (ez most bonyolult hogy miért, de dolgozik). Én mindig megértettem a dolgait az ő részéről, de ő az én helyzetemet nem, csak mindig azt kérdezgette mikor megyek.

Mondjuk én is lehet hibás vagyok mert nem álltam ki magamért hogy nehogy már én menjek nőként, sokszor mondtam hogy el fogok menni hozzá. Most a napokban komolyan elgondolkodtam hogy kimegyek, de aztán mélyebben belegondoltam a dolgokba. Nincs pénzem jelenleg nekem még annyi se mint neki. Felhozta hogy oké hogy mondja neki sincs pénze de annyi lenne hogy elutalja nekem a repülőjegy árát. Viszont én ezt nem akartam mert nem tudnék olyan lenni aki elfogadná, nem az a típus vagyok. Szóval jobban belegondoltam hogy ő nem is tesz értem semmit csak tőlem várja hogy én menjek úgy, hogy egy kedves szava nincs hozzám mert sokszor bunkó és csak követeli hogy márpedig nekem kell menni mert akkor hagyja az egészet velem. Végül úgy döntöttem hogy így nem megyek, nem érdemli meg. Annyit kértem tőle hogy jöjjön el értem és akkor vele megyek, ebből fogom látni mennyire vesz engem komolyan. Nem akart. Azt mondta hogy én hitegetem őt mindig hogy megyek és mégse. De nem arról van szó hogy hitegettem volna én végig akartam vele mindent csak ezt úgy nem lehet hogy én menjek adjak bele 100%-ot helyette is ő meg semmit. Mondtam hogy találjon ki valamit hogy lenne a korrekt hogy mindketten beletegyünk ebbe ne csak én, mert úgy nem lehet hogy csak várja én elé boruljak ő meg semmit nem nyújt. Úgy még másabb is lett volna ha nem bunkó és lekezelő hanem tényleg úgy viselkedik mint aki nagyon vár és örülne nekem. Megértő és támogató lett volna, mellettem állt volna, megnyugtatott volna hogy ne aggódjak nem lesz semmi baj ő ott lesz, ha kimegyek akkor vigyázzak magamra nagyon stb. De ezek nála nem voltak meg. Így nyilván nem éreztem úgy hogy biztonságban lennék.

Az lett belőle hogy elmondta hagyjuk az egészet ezt nem most kellett volna már benyögni hanem hamarabb, maradjak abban a rossz helyzetben amiben vagyok ő nem fog könyörögni hogy beletegyen engem a jóba és letiltott. Azt is mondta hogyha valakit érdekel a másik nem azt nézi mi korrekt meg mi nem hanem mindent megtesz azért hogy vele legyen. Pont ez az hogy ő miért nem tudott akkor tenni. Nagyon rosszul esik hogy így elengedett és hagyott inkább mindent velem. Nagyon sokat sírtam most azóta, fáj hogy nem is jelentek neki annyit hogy inkább tett volna valamit hogy nekem is jobb legyen ne ezen múljon az egész. De neki nem is rossz? Miért nem gondolja magában hogy ő tényleg rendes normális nő megér annyit hogy tegyek valamit én is érte és nem hagyom veszni.

Tudom hogy bunkó és önző, de lelkiismeretfurdalásom van kicsit hogy miattam van ez és nagyon rosszul érzem magam. Mióta elkezdtem vele beszélgetni nem érdekel más, nem akarok senkit csak őt. Pedig én is megfogtam de mégse tett inkább valamit csak elengedett. Nem akarok belenyugodni hogy ez a helyzet, valamit csinálni akarok hogy legyen ebből valami. Az van a fejemben állandóan hogy valahogy fel kéne őt keresni másik fiókból vagy valahogy és írni neki hogy oldjon fel vagy közölni vele hogy elmegyek. Nagyon hiányzik a hangja a beszélgetéseink minden és egyszerűen nem bírok ebbe beletörődni. Mindig arra tudok gondolni hogy ha vele leszek onnan minden jól alakulna de esélyt se adtunk ennek. Egy másik fiókból ránéztem az oldalára, profiljától kezdve minden egyes bejegyzést és kiírást letörölt, semmi nincs kint neki. Mondott egy olyat még múltkor, ha velem nem jön össze a dolog akkor egy jópár évig hanyagolni fogja az egész ismerkedés témát elege van a komolytalan nőkből akikkel nem lehet haladni. Pedig tudja milyen a többi, és tudta hogy milyen vagyok én miért nem értékelt akkor és lépett felém.

Nem tudom mit csináljak, tanácstalan vagyok, hibásnak érzem magam. Rossz kedvem van egyfolytában, nem tudok semmi másra gondolni csak rá. Azzal próbálom nyugtatni magam hogy jól van ez így, de közben meg végig az van bennem hogy keresnem kéne és el kéne mennem, lehet jó lesz minden utána. Nem hagy nyugodni ez a gondolat. Felemészt az hogy letiltott és nem akar rólam hallani. De mi van akkor ha keresném és nem is reagálna semmit, nem érdeklem már ezek után? Beszéltem erről unokatestvéremmel is, azt mondta hogy nagyon nagy áldozatot hoznék ha kimennék. Mert lehet ő tényleg életem párja lenne, lehet minden jól menne, úgy menne minden ahogy terveztük. De ott van az is hogy mi van akkor ha nem. Hogy jönnék akkor onnan haza egyből ha valami nem úgy sül el. Nem tudom mit kéne csinálnom. Csak azt érzem hogy hiányzik és nem tudom őt hagyni.