NŐK, melyik a fontosabb a párotok munkáját illetően?

Inkább az A. Az én fizummal együtt azért szerintem meglennénk, még ha nem is habzsi-dőzsi szintjén.

Exem amúgy sajnos inkább B volt (nem az én nyomásomra - én szereztem neki a helyet, mert jól fizet és a szakmájához kapcsolódik, de nyilván nem tudtam hogy milyen lesz ott a légkör. Az ismerősöm ott dolgozik, de más feladatkörben, ő imádta a helyet) és minden létező túlóra-lehetőségre és hétvégi alkalmakra lecsapott.

Nem ez az egyedüli oka a szakításnak, de a sok munka okozta stressz gyakran rajtam csattant, és már nem bírtam cérnával.

Saját lakásunk volt, menő kocsi, modern cuccok, jól éltünk. De mindez fabatkát sem ér, ha az ember nem érzi magát jól.

(És mielőtt valaki elkezd variálni: nem a pénz miatt maradtam vele addig, ameddig. Én hülye az érzelmi bántalmazások mellett is szerettem, és későn kaptam észhez)

Én akarok gyereket, családot.

Egy olyan férfi, aki nem tud pénzt keresni, erre nem alkalmas.

Ha én szülök, én tartom el a gyereket is, meg a férjemet is nekem kéne, akkor ő minek van?

Pénzből élünk, az a legfontosabb.

Én is rühellek dolgozni, senki nem kérdezte, attól muszáj.

Ha valaki vállalkozik és épp hogy eldöcög... Ott gond van. Pl nem is olyan jó abban, amit csinál, nem neki való a bizniszvilág.

Az a te döntésed, hogy maradsz vele vagy sem.

Jómagam úgy vagyok vele, hogy ha már vállalkozó vagyok nincs megállás, élvezem, fejlesztem magam minden téren és kamatoztatom mihez értésem.

Mindezzel együtt pedig nő a melléktermék, ami nem más, mint a siker és pénz.

Persze a kezdet sose sima liba, de sokakat láttam elhasalni, mert nem nekik való az az élet.

Vagy vannak esetek, ahol az illető párja egészíti ki a hiányosságokat.

Pl kreatív ember VS ügyintéző, könyvelő.