A fèfiaknak miért fontosabb alapvetoen a munkája meg a haverok, vagy edzés, mint a nője?

Aki foglalkozna veletek a munka helyett azt meg életképtelen luzernek tekintitek, és nem áltok össze vele.

Döntsétek már el mi kell!

elmeséljem a saját történetemet?

nekem elég komoly céljaim vannak, amihez nagyon sok évet tanultam, tanulok folyamatosan változó intenzitással, mellette nekem játék van

barátnő mellett is sokat játszok, alapból szeretek játszani, haverokkal közös program neten évek óta stb...

nekem, ha rossz a kapcsolatom próbálok javítani rajta és nem menekülök egyből, viszont az egyik exem miatt ilyen téren elég sokat változtam

alapból szeretem megbeszélni a problémákat, kitartó típus vagyok, nem adom fel csak úgy a dolgokat, hogy "jajj nem hagysz játszani, akkor szakítok is szia", viszont az exemnél az volt, hogy bármit tettem bárhogy tettem neki soha semmi nem volt jó

konkrétan olyan dolgokat amiket nagyon szeretett volna megadtam, összehoztam és a végén csak a negatív dolgok maradtak meg neki

legjobb példa amikor egy egész napot átszexeltünk (ő mint egy fadarab csak feküdt szinte), mert ezt szerette volna

tudod mi maradt meg neki az egészből? hogy este már fáradt voltam és nem volt kedvem

és még hozhatnék több példát is

na szóval én ilyen dolgok után mondtam azt, hogy oké, akkor húzzuk be a féket és lexarom a rinyáját, bármit teszek hiszti van, akkor inkább úgy alakítom a dolgokat ahogy nekem jó, aztán rinya rinya rinya jön ugyanúgy

és ezt nem az első eset után, nem kevés megbeszélés után amiből az lett, hogy utána minden ment minden ugyanúgy

persze ebben én is hibás voltam, hagytam ezt így alakulni, később viszont én is olyanná váltam, mint ő megbeszélés terén

meghallgattam amit mondott, de nem változtattam sokat, hisz benne még a szikrát sem láttam

régen teljesen máshogy képzeltem el a kapcsolatomat, mint ma

ma már úgy állok hozzá, hogy a kapcsolat egy mellékes dolog, prioritásban hátrébb van jó pár dolognál

a haverokat meg azért veszem előrébb, mint a kapcsolatot, mert a haverok akkor is támogattak amikor magam alatt voltam, sok évnyi barátság után nem fogom offolni őket

VISZONT ez nem azt jelenti, hogy mondjuk a barátnőm szeretne valami közös programot és azt mondom élből: "bocs kihagyom a haverokkal játszok inkább"

ilyen téren meg kell tartani a megfelelő egyensúlyt, a barátnőre is kell időt szánni, meg ugye egy barátnő sem csak olyan programokat találhat ki amiket feltétlen utálni kell

tehát ha mondjuk játszani szeretek, akkor ő ki kirándulni akar, vagy teljesen más dolgokat...el lehet menni számomra is érdekes programokra, persze itt is kell engedni, például ha a barátnőmnek fontos, hogy adott programok legyenek, akkor X időnként belefér olyan is, ha nem is kedvelem annyira (bár meg is lehet kedvelni, még ha elsőre nem is jön be annyira hallásra)

pont pár napja mondtam haveromnak ezt a mondatot: "sok olyan játék van ami miatt egész éjszaka fent maradok, de kevés olyan nő akiért megteszem ugyanezt"

nekem a gaming, a haverokkal játék egy elég fontos dolog az életemben (a játék alatt ne csak erre gondolj, hogy csak játszok, mert én ezzel nem kevés pénzt is kerestem, mint programozó)

a haverokra visszatérve, számomra egy kapcsolat, akkor fog ANNYIT érni, mint a legjobb barátom, ha meg van az az X év és valóban annyira jó az a kapcsolat, hogy bizonyítást nyerjen megéri az egész

haverokat könnyen talál az ember, barátokat akikre valóban számíthat nem könnyű, könnyebben találok párkapcsolatot, mint barátot, viszont a ideális odaadó nőt akivel leélném az életemet és imádnám, na azt szintén annyira nehéz találni, mint barátot!

az egész végére még leírnám, hogy én már találtam olyan lányt aki gyönyörű, okos és simán le lehetne vele élni az életemet, boldog lennék mellette

és tudod mi történt? az exek miatt felszedett hülyeségeim, rossz berögződések miatt jobbnak láttam elengedni, mert én jelenleg nem állok készen egy kapcsolatra még egy ilyen lánnyal sem

az első exemnél sok dologban csalódtam, életre szóló kapcsolatot akartam, hülye naiv voltam, a második ex durvább volt, buta gyerekes, szintén sok faxságom rám ragadt és végül a harmadik ex a gyönyörű okos lány szenvedte el az egész hülyeségemet amiatt, mert túl korán vágtam bele kapcsolatba, kiégtem a korábbi exeken

szóval tapasztalatból mondom megfelelő társat kell találni, akivel megvannak a közös pontok, akivel megvan a megfelelő hangulat, de hát ugye a puding próbája az evés és a társ mellett meg kell találni magunknak a megfelelő beosztást, egyensúlyt, prioritást

Szerintem ez egyén függő. Páromnak azért nőtt ki a munkamániája, mert gyerekként gyakorlatilag éheztek. Az ahol most tart az életben, szinte elérhetetlen a legtöbb hasonló hátránnyal induló ember esetében. Erre teljes joggal büszke, de mikor leengedik a redőnyt nála, akkor minden mindegy, mert akkor dolgozik. Nem számít a család, nem számítanak a barátok, nem számít a saját egészsége sem.

Igyekszik egészséges szinten tartani ezt a problémát, én pedig mindig igyekszem időben figyelmeztetni, ha kezd túlzásba esni. De, nála jól látható gyermekkori trauma az ok.

Emellett az ember abba fektet sok energiát, az köti le a figyelmét, amit szeret csinálni és aminek értelmét, hasznát látja. És minél kevesebb a szabadideje, annál jobban szűkül ezeknek a dolgoknak a listája, annál inkább csak a legfontosabbak maradnak, amiket a legjobban élvez, vagy a leghasznosabbnak tart. Így, ha ez épp a gyúrás, vagy a plusz munka, vagy a számítógépes játék és nem te, akkor kiszorulsz. Az pedig nagyon sok esetben nem racionális, hanem érzelmi döntés, hogy ilyenkor mi marad meg, mire jut idő.

De ez minden emberre igaz, nem csak a férfiak sajátja.