Ha akarsz egy nőt, akkor nem foglalkozol vele, hogy van e valakije?

Ha kiderülne h van valakike felhagynék a dologgal még akkor is ha látnék hajlandóságot felőle.

Az érzések nem illannának el viszont az fontosabb nekem ilyenkor h a tükörbe tudjak nézni.

Itt még az lehet a kérdés, hogy az akarás mit jelent. Többetekkel egyetértek, pedig nem ugyanazt mondjátok.

Lehet így is, úgy is, mindegyikben van igazság!

Az irónia része az, hogy egy férjezett, családos vagy párkapcsolatban élő nő garantáltan nem érez semmit és emberileg is nulla.

Magyarán, ha párkapcsolatban élek, nekem már nem lehetnek ellenkező nemű haverjaim? Nem alalukhatnak ki barátságok? Akivel szóba állok, az garantáltan csak dugni akar, és egy köszönés is a megcsalás előszobája? Gondolkozzatok már el ezen egy kicsit.

#17 Milyen szépen írtad. Jobb ötletem nincs, beszélni még lehet vele, nem? Hátha kiderül, hogy egy illúziót kergetsz. Aztán megnyugodnál. Vagy ő is úgy gondolja, ahogy te. Akkor meg kezdődik előlről, megbeszélitek. Muszáj úgy csinálnod, ahogyan te érzed, hogyan tudnád csinálni. Itt kapsz hideget-meleget, ötleteket, megvetést. Az életed viszont a tied.

Én úgy szoktam csinálni, hogy egyrészt próbálok nem bántani, másrészt bízom annyira a másik félben, hogy meg tud birkózni a szerzett információval... Így legalább ketten döntetek magatokról.

Minden azon múlik, hogy van-e fogadókészség. Ha nincs, akkor nincs is miről beszélni. Ha viszont van, akkor ragadd meg az alkalmat. Akinek rendben van a házassága/kapcsolata, az nem kezd mással. Ha meg nincs rendben, akkor nem kell sajnálni.

N