Ti, akik rosszul működő családból származtok (alkoholista/ nárcisztikus szülő) , hogyan tanultatok meg egészséges kapcsolatokat kialakítani? Tudnátok esetleg ajánlani könyvet?

Erre én is kíváncsi vagyok, mert szintén diszfunkcionális családból származom, de nekem sajnos kivétel nélkül csak a toxikus kapcsolatokhoz volt szerencsém. A legutóbbi annyira taccsra vágott lelkileg, hogy azóta sem voltam senkivel még csak randizni sem. És ennek már közel tíz éve. Kezdem azt érezni, hogy semmi szerethető nincs bennem. :(

Hogyan lehet ebből helyrerázódni? Hol kell kezdeni? Illetve hol lehetne ismerkedni, barátkozni introvertáltként? Nekem sajnos szétoszlott valamennyi baráti társaságom, így ez az opció kuka, felnőttképzésen szó szerint senki nem mutatott irántam érdeklődést, az előző munkahelyemen igen, de javarészt csupa komolytalan, gázos alakok, több mint egy éven keresztül még egy zaklatóm is volt, részben ezért is mondtam fel. A netes társkereső nem vált be, mert nehéz kiszűrni azokat, akiknek valóban komolyak a szándékaik és nem csak kalandot/szexpartnert keresnek.

Mivel az egész eddigi életem minden létező téren kudarcok halmaza, ezért tele vagyok frusztrációval és önutálattal. Létezik, hogy ezért nem érdeklődik irántam egy tisztességes férfi sem, annak ellenére, hogy “elvileg” nincs baj a külsőmmel? Jelentkeztem ugyan pszichiáterhez még nyár elején, de csak augusztusra kaptam időpontot.

Olyan jó lenne végre megtapasztalni, hogy milyen szeretni és szeretve lenni, de kezdem feladni a reményt. :(

(Remélem ez nem számít offnak, mivel sajnos én is hasonló cipőben járok, mint a kérdező.)

Sehogy…

Az anyámnak a legdurvább elmebeteg alkoholista “apja” volt, én csak párszor láttam kiskoromban de amióta felnőttem és megtudtam, hogy miket csinált azóta okádni tudnék tőle

Az anyám egy nagyon durván pszichés beteg kreténhez ment hozzá NAGYON szép, kb modell külsejű nőként(nyilván ezt élte át otthon, nem ismert mást) és így lett egy db szinten agybeteg lányuk

A külsőm olyan mint az anyámé és mégsem volt sosem férfi az életbemben

Csak fiktív férfiakhoz vonzódom, abból is leginkább olyan színészhez aki pszichopatát játszik, vagy kiderül róla hogy az életben drogozik, iszik, erőszakolt…..

Tehat működik a minta, szóval én maradok venlany, hacsak nem akarom hogy a kedves párom engem is hasba rúgjon éjjel mint az apám az anyámat

13 mondjuk én ezt azzal cafolnam, hogy valóban unalmas de nem a normális hanem a hétköznapi

Azt meg egyenesen ki tudom jelenteni hogy ha olyan bánásmódot kapnék mint az anyám az apámtól, én inkább elmennék hajléktalannak

Az apám egy kretén, annyi szerencséje volt hogy fiatalon jól nézett ki(most már 60 felett van, kb olyan lehet mint egy csöves)

De még így is tudom hogy komplexusai voltak…

Többször durván megverte az anyám, volt hogy sokáig nem dolgozott és az anyámtól szedte el a pénzt, ordított, bőgött….

Sosem volt saját háza lakása, semmilye

Egy igazi balfasz kretén szarg.eci.

Na én ilyen férfit a közelbe nem engednék, pont azért nem volt soha senkim mert túl nagyok az elvárásaim….

Az almodozasaimban az épp aktuális crush-om úgy bánik velem mint egy császárnővel…. Mellé okos és kva jó pasi. (Csak a nagyon szép férfiak tetszenek)

Pont ezért tudom hogy az anyamhoz hasonló szép külső ellenére nem lesz senkim soha