Mit kellene tennem?

Sajnos nem normális ismerkedési szokásaim vannak.

Már egészen régóta úgy vagyok, hogy egy közösségi oldalról szedek össze magamnak valakit (néhány kivétellel). Mindig valahogy online felületen alakulnak valakivel a dolgaim, tudom már ez manapság teljesen elfogadott és gyakori, csak most az én sajátos helyzetem írnám le. Nálam szinte mindig így van.

Alapjáraton is egy nagyon önbizalomhiányos lány vagyok, de volt is már 1-2 negatív tapasztalatom, hogy nem tetszettem élőben. De amúgy meg túlnyomórészt rengeteg embernek tetszem személyesen a való életben, tehát igazából nem szorulnék rá hogy a neten keresgéljek. De valamiért nekem kényelmesebb úgy olyan formában.

Tehát amiatt mert voltak rossz tapasztalataim a külsőmmel kapcsolatban, már nagyon kritikus vagyok magammal és rendesen szorongás kap el ha valakivel oda jutnék hogy találkozunk. Ha tényleg egy olyan fiúról van szó aki nagyon tetszik és szimpatikus nekem, akkor borzasztóan félek hogy nem fogok élőben tetszeni.

Az utóbbi időben minden ismerkedésem emiatt ment kudarcba. Volt egy fiú, sokáig beszélgettem vele, felkeltette nagyon az érdeklődésem. Sokszor felhozta hogy mikor találkozunk de mindig kibújtam alóla. Végül addig húztam, hogy időközben már lett barátnője (de akkor is megkeresett). Elengedtem természetesen. Aztán jött most mégegy fiú, ő nála is jobban megfogott. Úgy, mint eddig még senki más, ő érte el nálam a maximumot, tényleg nagyon szeretnék vele mindent. Rengetegszer emlegeti hogy mikor találkozunk már, lassan féléve beszélgetünk, sok-sok hívás, mindent megbeszéltünk már, csak a találkozás jönne ezek után. De nagyon félek, tudom hülyeség és gáz dolog, de nem merek vele találkozni, csak arra tudok gondolni hogy mi van ha nem tetszek neki élőben és kellemetlen lesz. Más biztos könnyen venné meg azt mondaná erre hogy és akkor ha nem tetszenél neki? Nem szakad le az ég van rajta kívül millió férfi. De én őt tényleg nagyon akarom, nem érdekel senki rajta kívül, nincs kedvem máshoz. Minden megfogott benne. Többször már le akarta velem zárni a beszélgetést mert vita lett ebből hogy nem lehet velem haladni. Elmondta már sokszor hogy ő nem interneten akar szórakozni nem kisgyerek már stb. De ezeket nem mondtam el neki hogy mi a valódi oka. Úgy vagyok vele, hogy mielőtt találkoznánk szeretnék magamon változtatni ezt-azt mert nagyon tetszeni akarok neki, elsősorban persze magamnak megfelelni. De már most úgy tűnik nem fogunk többet beszélni, nem válaszol. Ezt csak úgy tudnám helyrehozni, ha mikor már készen állok megkeresném azzal hogy találkozzunk. Arra biztos reagálna mert azt várja már mióta. Remélem még nem lenne késő.

De most nemrég írt nekem egy másik fiú is akivel elkezdtem beszélgetni, de nem komoly érdeklődésből válaszoltam neki, csak unaloműzésből. Ő akarna többet tőlem. De már most ő is mondta hogy ő nem fog pötyögni tovább így, úgy látja velem nem lehet semmit összehozni ő pedig nem online társat keres.

Mindegyiknek igaza van, belátom. Felismertem magamban már a hibát hogy ez nem normális.. Valamit kezdenem kéne ezzel de nagyon komolyan. Nem mehet így ez tovább. Mindig hagyni fogok veszni mindenkit ha ezt csinálom. De olyan nehéz ez nekem. És nem szándékosan, ez lelki okokból ered nagyon mélyről. Időnként sírok meg minden ezért, nem tudom leküzdeni ezt az aggodalmam hogy nem fogok tetszeni, és ezért nem találkozok senkivel. Mindig csak az van a szemem előtt hogy csak beszéljünk mindegy mi lesz utána de most éppen beszéljünk, nem akarom elveszíteni boldog vagyok attól is ha csak beszélgetünk. Közben pedig én is látni akarnám és vele lenni, csak nagyon félek. Tisztában vagyok vele hogy ez beteges😅

Nem tudom hogy lehetne ezt végleg leküzdeni, vagy milyen módon helyretenni az önbizalmam.

Mit tanácsolnátok? Hasonló tapasztalatokat is írhattok hogy volt-e már így valaki, vagy esetleg más a környezetetekben.