Hogyan mászhatnék ki ebből?

A barátom sokszor lenéz, lekezel, megaláz. Nyilvánosan a kezét sem foghattam meg, vagy ilyesmi, egyáltalán nem vállal fel. Mikor valakivel akit ismer találkozunk, mindig “csak egy csaj haver” vagyok. Nem akarok vele lefeküdni, mert féltek hogy az is rossz és nagyon megalázó lesz. Valamint attól is tartok, hogy az ottani esetleg rossz viselkedésemet visszahallom máshonnan, mert olyan dolgokat osztott meg rólam, amit én csak vele osztottam meg, vagy olyan dolog volt, amit ő látott, de nem akartam, hogy ezt mindenki tudja. Egyszer, nem vagyok rá büszke, de a jelenlétében, mármint hogy én kirohantam a mosdóba ő meg a folyosón volt, hánytam a menstruációs fájdalmaimtól, gyakran előfordul sajnos. Mikor kijöttem, csak azt mondta, hogy “akkor most mész szépen haza”. Aztán mikor olyan srácokkal találkoztam, akik ismerték, rögtön azzal viccelődtek, hogy öklendezést imitáltak, és jót nevettek. Nekem meg baromi megalázó volt.

Mikor mondtam neki, hogy nem szeretnék többet a barátnője lenni, akkor csak nevetve lelökött az ágyra, és azt mondta, ezt nem én döntöm el. Én próbálok ebből kimászni, pszichológushoz is járok, de egyszerűen nem tudok tőle megszabadulni, mert mindig valahogy pont ott van, ahol én. A múltkor pl kivette a táskámból a neszeszert amiben a gyógyszereim, higiéniai dolgaim, és stb van, csak hogy szinte könyörögjek neki, hogy adja vissza, de ez nem vicc. Mindössze 4 hónapja viselkedik így, előtte szerintem szándékosan úgy viselkedett ami tudja, hogy vonz. 19L