Miért szerettem belé így, ha még alig ismerem? Hogyan mászhatnék ki ebből az állapotból?

Már kiskorom óta ismerek egy srácot,mindig köszönőviszonyban voltunk,de ezalatt a sok év alatt aligha beszéltünk pár mondatot. Eddig nem is nagyon érdekelt, de az utóbbi 1-2 évben elkezdett érdekelni a srác,és egyre jobban. Néha szoktunk találkozni,mivel egy a lakhelyünk és így a társaságunk is. Ilyenkor mikor rám néz,a tekintetétől "lefagyok",egyszerűen beleszerettem. Bár nem tudom,hogyan,hisz tényleg alig ismerem. Mondjuk a baráti köre mesélt róla,és ahogy viselkedik velem és másokkal,abból is arra következtetek h aranyos,jó ember,nagyon szimpatikus. A szemeivel fogott meg nagyon. Egyébként a szemeiben azt látom,h ő is vágyik rám,de lehet h tévedek. Na a lényeg,h én 2hónapja szakítottam a barátommal,azóta folyton rajta járnak a gondolataim,nem tudok másra gondolni,folyton a FB adatlapját nézegetem és a képeit,szinte minden éjjel róla álmodom,és egyszerűen Őt akarom... Igen,lehetséges hogy az egészet csak bemesélem magamnak és ha jobban megismerem,akkor nem is fog tetszeni,de most így érzek,és nem tudok mit csinálni. Szerintetek hogy szerethettem így belé?? És hogyan mászhatnék ki ebből az állapotból? Más fiúk már nem is érdekelnek,akik udvarolnak azokat is elküldöm,merthogy nekem Ő kell... Tudom,20 évesen kicsit gáz,de én mindig is ilyen álmodozós típus voltam,vagyok,és leszek. Bár jó volna a tettek mezejére lépni,de mióta ennyire nagyon rá vagyok kattanva,azóta nem találkoztunk...:(

20/L