Férfiak közt létezik aki örök agglegény és boldog?

[link]

[link]

A házas férfiak tovább élnek, és boldogabbak mint a szingli férfiak (kevesebb a depressziós, szenvedélybeteg házas), míg a nők életét megrövidíti és megkeseríti a házasság az egyedülálló nőkéhez képest. Ennyit a sztereotipiáról, hogy a házasság csapda amivel a nő kihasználja a férfit, és megkeseríti az életét, mi?

Amúgy gondolom biztos van olyan férfi, aki öregen is jól viseli az egyedüllétet, csak nem túl gyakori az ilyesmi. Inkább csak szabályt erősítő kivételek vannak.

#11

Én azt a kutatást másképp értelmezném, mint ahogy eslőre tűnik.

Az, hogy a házas férfiak boldogabbak, mint a szinglik, tényleg így van.

Boldogabbak, de nem biztos, hogy boldogok igazán. Boldogabbak, mert azért csak van, kihez szólni otthon (a szingliknek nincs), van szex (a szingliknek nincs) stb. Azonban meggyőződésem szerint sok férfi nem olyan nőt vesz feleségül, amilyen eredetileg szeretne, így az a nagy boldogság sincs meg. A kapcsolatok időközben megromolhatnak stb. Ki tudja, hogy a házas emberek hány százaléka jár prostihoz, esetleg melegprostihoz, főleg ez utóbbi féltve őrzött titok lehet. Emellett ott vannak egyéb dolgok is, minthogy utálja a munkáját, öregszik látványosan stb.

Ezzel nem azt mondom, hogy nincsenem tényleg boldog házas férfiak, de vitatom, hogy ez általában igaz lenne.

Egy olyan 40-es szingli férfi, viszont, akinek van pénze magára, és a hobbyjára költeni, és elit nőkkel van együtt, boldogabb lehet a hétköznapi házas pasinál.

#13 "Boldogabbak, mert azért csak van, kihez szólni otthon (a szingliknek nincs), van szex (a szingliknek nincs) stb."

Ebben az esetben a nők is boldogabbak lennének, de nem; nagy átlagban főleg a férfiak boldogok. Igenis előnyös számotokra a házasság, nem tudom hogy ezt miért szégyen bevallani.

"Az csak úgy tud létrejönni, ha a nők is elmagányosodnak, szóval beszéljünk inkább emberek elmagányosodásáról."

Nem. Ez úgy tud kialakulni, hogy a nőknek van szociális hálójuk, és párkapcsolat nélkül is ki vannak elégítve az érzelmi igényeik. Míg a férfiak ezt egy párkapcsolaton belül kapják csak meg.

Van az a sok vicc, hogy a férfibarátság olyan, hogy kussban söröznek vagy tévéznek egymás mellett, és semmit nem beszélnek meg. Ez igazából nem vicces, de megmutatja, miért létezik a male loneliness epidemic. (Így rá lehet keresni.)

Mondjuk kezdjük ott, hogy férfi barátságból jóval több van. Nők közt a legtöbb inkább érdekszövetség, ami addig marad fent, amíg az érdek kívánja.

Az elmagányosodás nem függ az illető nemétől. Az igaz, hogy látszólag a nőknek nagyobb a szociális hálója, de ha ebből leveszed a különböző platformokon levő követőket, akiket a való életben nem ismer, vagy az első adandó alkalommal ha segítségre szorulna, mindnek valami más dolga lenne és eltűnne, illetve azokat a férfiakat, akik csak a "dugnám mint a lopott biciklit" elv alapján követik, de valójában nem sokba nézik, akkor hirtelen már nincs is az a háló, csak illúzió.

Az a vicc is van, hogy a nő félrelép és otthon azt hazudja, hogy a barátnőjénél aludt. A férfi felhívja a barátnőket, de egyik sem igazolja. Mikor a férfi lép félre, a nő felhívja az ő barátait, 4-en igazolják, hogy náluk volt, még 3-an, hogy még most is ott van. Ennek is van valóságalapja.

"Mondjuk kezdjük ott, hogy férfi barátságból jóval több van. Nők közt a legtöbb inkább érdekszövetség, ami addig marad fent, amíg az érdek kívánja."

Ha eldöntötted, hogy a te lelkednek ez a jó, akkor hidd ezt.

Ezek soha nem online barátságokról szólnak, hanem a normális emberekről, akik élőben találkoznak. Kicsit gyere le a netről.