Azok, akik mindig monogámok voltak: volt különbsèg aközött, amikor 18 voltál a párkapcsolatban és amikor 26?

28 éves vagyok, lassan 2 éve szingli, de most nem is keresek senkit. 18 évesen nyomást érzetem, hogy legyen valakim, ma már egyáltalán nem zavar, hogy egyedül vagyok. Sőt, mostmár tudom, hogy sokkal jobb így, mint egy stagnáló, vagy egyenesen rosszul működő kapcsolatban.

18 évesen annyit vártam el, hogy jól érezzem magam a másikkal, hűséges legyen és legyenek tervei, céljai, haladjon valamerre.

28 évesen már elvàrom hogy ne csak tervei legyenek, hanem tartson is valahol. Legyen fix munkahelye, amit nem váltogat állandóan, tartsa el magát önállóan, legyen kialakult személyisége, értékrendje, véleménye és ezekhez tartsa is magát. Keressen legalább annyit, mint én (nem nagy elvárás a nettó 370) és legyen kilátása emelésre. Legyenek tervei a jövőre, ne csak éljen a világban. Hasonló értékrend, életvitel, célok, jövőkép alap.

Többet várok el, mint 18 évesen. Elvárom, amit akkor is és jött hozzá még pár dolog, hiszen nem otthon élő egyetemista vagyok már. Mások a körülmények, fura lenne, ugyanaz az elvárás.

4, átlag testalkat, sokak szerint szép arc, átlagos öltözködés. Ha olyan helyre megyek, buli, új nagyobb közösség meg szoktak találni férfiak.

De, nem releváns a válaszomat tekintve.