Srácok! Ti engednétek, hogy a párotok egy másik pasival lófráljon, kirándulgasson, túrázgasson?

Én olyan helyzetben vagyok, hogy én vagyok az a bizonyos "másik pasi".

Évek óta barátok vagyunk a lánnyal, mondhatni már legjobb barátok. De bármennyire is egy hullámhosszon vagyunk, sosem történt köztünk semmi az öleléseken kívül, még abban az időben sem, amikor full szinglik voltunk mindketten, és minden adott lett volna ahhoz, hogy valamelyikünk bepróbálkozzon a másiknál.

Ez nem történt meg.

Rengeteg beszélgettünk, programoztunk és kirándultunk egymással, volt, hogy egymásnál is aludtunk, de ott se másztunk rá a másikra.

Azóta a lánynak lett pasija, és természetesen voltak is féltékenységi körök, főleg miután kiderült, hogy a lány nem fog eldobni, vagy parkolópályára állítani engem, hanem ugyanúgy maradnak a közös programok, csak max kevesebb alkalommal.

Ami engem illet, én valahol persze megértem a srácot, fordított helyzetben nekem is biztos szúrná a szemem egy másik pali a barátnőm közelében. De mégiscsak úgy gondolom, sok másik kommentelővel együtt, hogy ez valahol bizalom kérdése is. És hacsak nincsenek egyértelmű bizonyítékaim a megcsalásra, akkor csak magammal cseszek ki, ha folyamatosan ezzel gyanúsítgatom a barátnőmet.

Csak hát ha valaki eleve nem hisz a fiú-lány barátságokban, annak ezt kvázi lehetetlen elmagyarázni.

22. Normális kapcsolatban nyilvánvalóan kölcsönös a bizalom, oda vissza működik. :)

Az meg hogy a pasik megnéznek nőket, név szerint emleget kolléganőt, stb kit érdekel? Röhejes ha valaki ilyenekre, vagy barátokra féltékeny, és beteges is. Mindkét nemre vonatkozik ez. Az ilyeneknek párkapcsolat helyett kezeltetni kellene magát előbb, mert odafent valami nagyon nem stimmel.

37. Vigasztald csak magad ezzel, ha jólesik, ettől még nem lesz igaz. Soha 1 kapcsolatomban sem voltam hűtlen. A legszarabb kapcsolatomban sem. Ha úgy láttam menthetetlen, inkább szakítottam.

Azok féltékenyek ennyire betegesen akik magukból indulnak ki:)

Exem ennek tipikus példája. Elmebeteg módon féltékenykedett hónapokig, aztán végül ő volt az aki összefeküdt egy másik nővel, miután egy ilyen féltékenységi rohamában összevesztünk és lelépett. Másnap könyörgött, hogy bocsássak meg, majd mikor közöltem hogy szakítok, felpofozott, hogy én mit képzelek, nem dobhatom őt, majd fel volt háborodva amikor visszaütöttem. Üvöltözött és bezárt a szobába, hogy márpedig én nem hagyhatom el. Az ablakon át szöktem el. Utána addig zaklatott telefonon amíg számot nem cseréltem.

Azóta nem tűröm az oktalan féltékenységet 1-2 ilyen hiszti után dobtam az ilyen gyökereket.

Szerencsére a párom normális, és felfogja hogy léteznek ellenkező nemű barátságok, van annyi esze, hogy bízzon a szerelmében, önmagában, ( nincsenek önértékelési problémái, amit a féltékenykedők a párjukra vetítenek ki),

és azt is tudja, hogy nem kellenek ellenkező nemű barátok ahhoz, hogy egy ember megcsaljon, ha meg akar csalni. Ha meg akar, akkor bárkivel megteszi, ha pedig nem, akkor senkivel. Ennyire enyszerű.

Mit kockáztat mindenki te szerencsétlen? Aki meg akar csalni, az bárkivel meg fogja tenni, hiába óbégatsz, nem kellenek hozzá barátok.

Ezek szerint akkor ugye te sem barátkozol senkivel mert akkor fix hogy félrekefélnél? Ez is azt bizonyítaná hogy magadból indulsz ki, azaz te magad lennél hűtlen, amint alkalmad lesz rá.