Miért van az, hogy másoknak még gyerekkel is sokkal könnyebb élete van, mint nekem?

Az én életem tele problémákkal, hiába van párom, de együtt nem élünk, mindezt harmincas években. Mások meg már huszonéves koruk óta házasságban élnek, gyerekeket nevelnek, se bú, se kár nekik.

Értem sosem rajongtak a férfiak, egyedül éltem le a húszas éveimet, pedig még az sem volt mondható, hogy csúnya vagyok, míg mások meg már ilyenkor is boldogságban élték az életüket. A 20-as éveimben semmi nem történt velem. Persze most hiába van párom, természetesen ő sincs oda annyira értem, hogy velem akarjon élni. Valaki meg a párja mellett is félrelép, minden, és mégis bolondul érte a párja, megbocsát neki mindent.

Úgy gondolom én valami nagyon elcseszett ember vagyok.