Miért van ennyi antinő manapság? Hová lett mostanra a klasszikus nőiesség?

47, de miért kéne valahogy viselkednie? Mármint az általános normákon túl. Miért kéne valakinek szerepet játszania, (ahogy az a szerencsétlen is valószínűleg tette. Értem én, hogy minden bizonnyal eleve bárány lelkű, akinek a hátán fát lehet aprogatni, de a bántalmazottakra ez eleve jellemző. Elkerülő magatartás. Cuki vagyok, kicsi vagyok, kedves vagyok, nem adok okot, hogy bánts.), ha nem úgy érzi magát? Ha nincs kedve aranyosnak lenni, he nem jön ösztönből?

Persze, bunkónak se kell. A hisztérika valószínűleg komoly gondokkal küzd. A normális emberi hangnem, tisztelet alap. De ennél miért várnál többet kizárólag mert nőnek született?

Kérdező, nem tudom, feltűnt-e az az általános tendencia, hogy a nők megkeményedtek, a férfiak pedig elpuhultak kb. a '60-'80-as évek óta. Ez van, amikor a férfinak nem kell már annyit tennie a család anyagi biztonságáért, hiszen a nő is dolgozik, illetve amikor a nő még a polgári munkája elvégeztével még be van küldve a konyhába is, főzzön, takarítson, gyereket neveljen. Tehát a régimódi hagyományos nemi szerepek mellé még megnyerte magának a férfi "dolgának" a felét, mindezt úgy, hogy a városi lakásokban egyre kevésbé maradt ház körüli "férfimunka".

Véleményem szerint általánosságban a nők emiatt túlnőttek magukon a korábbiakhoz képest, emiatt jóval frusztráltabbak, ingerlékenyebbek, ellenben a férfiak nem képesek még a lépést sem tartani, nem hogy fejlődni, ami nekik sem jó, mert kisebbségi érzést okoz, ami nőgyúlöletbe fordulhat át, másrészt a nő alapvető igénye, hogy felnézhessen a partnerére; nos, egy ilyesmi férfira nem fog tudni. Nyilván ez nem lesz igaz mindenkire, nagyon sok kapcsolat van, ahol működik a régi eltartó-htb felállás, vagy a teendők fele-fele megosztása (én is erre voksolok). De egyre több az olyan hang, akár itt gyakorin is, a férfi részről, hogy micsoda elvárásai vannak a nőknek manapság. Holott az ilyen kérdések alatt mindig le van írva több tíz kommentben, hogy egyikünk sem kér többet, mint amennyit mi is beleadunk a közösbe. Csak az ilyen pasikáknál a nő ott kezdődik, hogy Palvin Barbi (sőt, láttam olyan választ, akinek még ő sem volt elég nő), meg golddigger instap-csák, és csodálkoznak a nyilvánvalón.

A megjátszás fárasztó, bár, egy idő után zsigerből jön.

Engem hamar elfogad mindenki, kedvesnek, jófejnek, viccesnek, lazának, vidámnak, egy nagyon pozitív embernek tartanak. Nagyon kevesen látják a teljes palettát, mert nekem az alap habitusomhoz ezeket kellett kidomborítani. A türelmetlen, agresszív, versengő jegyeket elnyomom a nagy közönség előtt. Sajnos introvertált, konfliktuskerülő vagyok, így, ahhoz, hogy ne rekesztődjek ki és ne egyenek meg már felsőben, jól kellett tudnom helyezkedni, meg kellett tanulnom gyorsan beilleszkedni, elsajátítani az extro jegyeket és nem konfliktusba kerülni. Olyan pozíció kellett a csoportban, ami erős, de nem hívja versenyre a méhkirálynőket, menő arcokat. Így, mindenkivel minimum semleges, de a többséggel jó kapcsolatot kellett kialakítanom, ápolnom. Ennek mentén előbb tudatalatt, majd tudatosan alakítottam a szociális közegben mutatott személyiségem. Így kialakult a nagyon jó emberismeretem, jó kommunikációs készségem, gyors reakcióidőm. Hamar felmérem, kinek milyen a humorérzéke, hol vannak a határai, milyen stílusra reagál pozitívan, milyen témákra nyitott és ez alapján alakítom a beszélgetést.

Olyan munkát választottam, ahol ezt jól tudom kanatoztatni.

A szerephez kellett az alap személyiségem, meg a felismerés, hogy "mi áll jól" hozzá, mi hoz sikert.

A többség ezt csinálja, ezt hívjuk szocializációnak. Legátlod, ami nem vezet sikerre, erősíted, ami igen. A végén kapsz egy személyiséget, ami részben a tiéd, részben szerep. Ezért szeretné a másik oldalát is kiélni az ember kapcsolatban. Mert az elvileg egy elfogadáson és szereteten alapuló, biztonságos éra, ahol vállalhatod magad tabuk nélkül. Aztán, mint a mellékelt ábra mutatja, sajnos ez elmélet marad sokszor. Úgyhogy marad az, hogy egyedül van az ember, mert legalább a 4 fal között önmaga lehet.

"...kedvesség, empátia, érzelmesség, kifinomultság és báj..."

Miért is kéne én nekem bárkihez is kedvesnek lennem ha én hozzám se kedves mindenki? Nem bocsánat, hogy adok-kapok híve vagyok. Empatikus vagyok, sőt elérzékenyülök szomorú/boldog híreken/pillanatokon.

Kifinomult sem bájos nem vagyok, de őszintének őszinte és hűséges is vagyok.

Persze pár ember szerint érzéketlen, durva, flegma vagyok ránézésre. Na de nem lehetek szimpatikus mindenkinek és nem is akarok. Majd engem úgymond kiválasztanak barátnak, jó ismerősnek az emberek és én is őket. Idegennek nem kell megfelelnem. Önmagam adom és akinek nem tetszik úgy járt.

Nem sajnálom, hogy antinő szerepében tetszelgek a kívánságműsorod miatt. Ez van. 🤷

Kicsit belebizseregsz, mikor leírod, hogy antinő, ugye?

Amúgy mi antiférfibb annál, mint egy fórumon picsogni párkapcsolatos érzésekről?

A törtetés muszáj.

Mikor fogja a pali és kidobja az utcára a feleségét, mert az nem tűrte tovább hogy veri a férje. És a férj a 3 gyereket is mind elveszi a feleségtől.

Tudod te mik vannak a világban?

Inkább tanuljanak a nők, keressenek jól, sőt nagyon jól ,és csak biztos helyzetre szüljenek és csakis kizárólag sajátba hogy ne járjanak így. Nekem is nagy bunkó volt a férjem ezért folytattam a tanulást…. Nem lesz ez sokáig így már, hogy ő veri az asztalt mert ő keres jobban…….