Igaz hogy egyedül sokkal boldogabb lehet az ember mint párkapcsolatban?

Egy férfi ismerősöm mondta,és sokban elgondolkodtam rajta.Volt egy házassága,ami 19 évig tartott,elvált.Azóta egy ötéves kapcsolata volt.

Magányos,de nála derűsebb,kiegyensúlyozottabb embert nem ismerek.Szeretik a társaságát, nincs haragosa,nincs ellensége.Barátja nincs,mert aki volt,az a kapcsolata miatt eltávolodott tőle.

Szóval ezt mondta : Sem a barátság, sem a kapcsolat, sem a házasság de még a szex sem életfontosságú,nem létszukséglet.

Nyugodt,nem keres senkit .

Negyvenes évei végén jár,de fiatalos,energikus és semmi olyan nem látszik rajta,ami keserű, vagy szomorú dolgokra utalna.

Akkor ha jól értem te nem élvezed az egyedüllétet, csak ez így biztonságosabb, de valójában szomorú vagy?

Csak mert a kérdésben úgy tűnt, mintha te így teljesen boldog lennél, de a válaszodból meg az ellenkezője látszik.

Nagyjából ugyanígy vagyok vele 32 évesen csak most már nem fröcsögök mindenkinek mennyire király. Én jól érzem magam de már nem reklámozom senkinek mert hülyének néz.

Tizenéve nem ismerkedtem olyannal akivel ne lett volna ugyanaz mint amiket írtál te is. Gyomorideg, vajon jól alakul-e, és a másik bizonytalanságából szerteágazó végtelen eszköztár. Mindig is utáltam.

Csak annyi a különbség köztünk, hogy neked ilyen alkalmi randira dekoratív külsővel sokkal nagyobb esélyed van mint átlagos/alatti férfiként. Viszont nem kaparom a falat emiatt szóval jólvanezígy.

Győzködni lehet magát az embernek...

De ez embertípustól függ.

Van aki az.. De! Ezek bármikor találnának pasit vagy nőt mert elég jól néz ki ahhoz.

Van aki pedig tudja hogy az egyedüllét lehet hogy örökre szól.

Nem mindegy, hogy tudod azt, hogy ha szeretnél lehetne, és úgy vagy egyedülálló...vagy tudod h ez lehet h 20 évre szól vág, tovább mert ki tudja kellesz e még valaha valakinek

#8 a kérdés kiírója nem én vagyok. Egy kérdés alá írtam válaszba azt, amit ő ide a kérdésbe bemásolt (én vagyok a 27 éves nő).

Lehet én vagyok defektes, de legalább boldog vagyok :D Nem kötelező párkapcsolatban élni. Sőt olyanban nem is akarnék lenni, amilyeneket a környezetemben látok (pl. egyikben a nő idegbeteg és folyton ugat a pasival, a másikban jön a 3. gyerek de a férj egy lusta bagós disznó, aki egész este a telefont nyomkodja és szarik a gyerekekre, tudod mikor kéne nekem ilyen, a következőben a nő nem is szerelmes csak betette a seggét a pasi nagy házába, mert egyedül a nettó 250-et sem keresné meg és kell, aki eltartja, a negyedikben a férj nyíltan csalja a feleséget évek óta stb).

Olyan irigylésre méltó, boldog, egymást tisztelő és szerető kapcsolat talán millióból egy van. Én meg úgy vagyok vele, hogy vagy ilyen legyen, vagy semmilyen. Ha ettől én lennék a defektes, nem pedig azok a kapcsolatban élők, akiket fentebb soroltam, hát legyen :D Boldogan viselem.

Nem mondanám magam magányos farkasnak, annak van valami költői romantikája, én csak simán nem akarok párkapcsolatban részt venni. Szexkapcsolatot abszolúte nem akarok, a párkapcsolattal is az a bajom, hogy ismerem magam, ha lenne párom, akkor is szexelnék, amikor nem akarok, hogy ne hagyjon el.

Nagyon kényelmes egyedül élni.