Mi ez a szó szerint mindenen megsértődés? Ez mikor lett ekkora divat? Egyáltalán miből jött, és miért terjedhetett el ennyire?

"És szerintem ez a munkahelyekre is igaz. Azt látom körülöttem, hogy nincs felelősségvállalás, nincs kötelességtudat, nekik mindent szabad, és ha szól a főnök hogy 10 percet késett, már felmond, és továbbáll."

Szerintem olyan a világon nincs, hogy valaki azért felmond, ha a főnök késik (hacsak nem valami orvosi meló ez pl, és a késés életekbe kerülhet).

Olyan viszont van, hogy a főnök elkezd zsįdózni-buźizni, és egy ilyen szituációban teljesen jogos, hogy a fél iroda kisétál, és még a HR is előveszi, hogy ezt így hogy a francba gondolta meg állítson már magán egy picit.

A munkahelyi morál viszont tényleg megváltozott, de ez kölcsönös. Nincs az, hogy az ember egy állásban szépen előre lépdel, és ha nagyon nem izeg-mozog szép karriert fut be.

A cég is fogyó eszközként kezeli a dolgozót, és a dolgozó is max 1-3 évre marad ott, mert előlépni max csak új munkahellyel lehet.

És azt is pontosan tudja mindenki, hogy csak mert a szupervízor 50 forittal többet kap, még nem feltétlen bölcsebb, kompetensebb mint mindnki más. Olyan vezetőt aki erőszakkal akar tiszteletet kikényszeríteni, normális ember nem követ birka módra.

Ja, és egy csomó zsákutca helyen az emberek nem tepernek, mert minek. Ha a cég nem biztosít semmiféle motiváló dolgot (és az évi egyszeri pizzázás nem az), akkor kár megszakadni, az egyetlen jutalom csak még több munka lesz.

"ha nem teszik hogy egymást b@szák az utcán a pridolok, akkor homofób vagy"

Na muti, hol? Soha senki nem szexelt nyilvánosan a Prideon, ez egy homofób lejáratókampány, amit sok meleg is bekajált és időnként felkérődzik.

Semmi olyat nem látsz amit egy zenei fesztiválon vagy strandon nem, legyen ez a Pride Londonban, Berlinben, Seulban vagy New Yorkban.

"Szerintem olyan a világon nincs, hogy valaki azért felmond, ha a főnök késik (hacsak nem valami orvosi meló ez pl, és a késés életekbe kerülhet)."

Látom itt mindenki szereti kiforgatni a szavakat.

Nem a főnökre mondtam, hogy késik, jó lenne egy értő olvasás.

Persze, kisarkítottam a problémát, a sorok között kéne olvasni.

De amúgy pont tudok példáKAT mondani, egyik ismerősöm cukrászdát üzemel, nem találnak eladót, mert a fiataloknak nem tetszik, hogy reggel 8ra be kell menni dolgozni, mások szó nélkül nem mennek be, mert ő úgy gondolta. Vendéglátós ismerősom szintén ugyanez.

És én most itt lezártam a témát részemről.

"Sőt challenge accepted szerintem még bele is mentem volna a játékába, mert érdekes újdonság számomra. És vajon hova vezet."

Fura, hogy neked játék, ahogy egy másik ember látja a világot.

Abba nem gondolsz bele, hogy ez fordítva is igaz. Hogy a másik oldalt is lásd: nekem liftnél szokták mutatni, hogy menjek csak előre. Én erre sinálom ugyanazt a kézmozdulatot, hogy nem-nem, tessék csak.

És ezen pasik meg szoktak sértődni. Bárcsak lazák lennének, és elfogadnák ezt.

A kíváncsiság jó dolog, csak én nagyon ritkán találkozom olyan férfival, aki nem azért kezd bele a "de miért?" lemezbe, mert vitatkozni akar minden egyes válasszal, és megmagyarázni nekem, miért vagyok hülye.

"nem kívánsz élni azzal a női előjoggal amit az illem biztosít"

Ilyet az életben nem mondanék. Nem tartom előjognak, hogy apáskodva be akarnak terelni helyekre.

Pont azon puffognak, ha nem mondok indokot. Nem értik, hogy nem tartozunk egymásnak semmilyen indokkal semleges viselkedések miatt. Bemegy a liftbe, aztán puffog mellettem a bajsza alatt, hogy "miért nekem kell bemenni, miért kell ezt csinálni".

Egyszer volt egy idősebb, 50-es férfi, akit szintén beengedtem magam előtt, és ritka mód nem lekezelően kérdezte, hogy miért engedtem előre. Neki elmondtam normálisan, hogy szerintem teljesen az illem ellen megy, hogy egy idegen nőt benyomnak a falhoz egy kis dobozban. Elgondolkozott, és azt mondta, van benne valami.

De nekem nem felelősségem mindenivel beszélgetni, hogy hogy látjuk a világot.

Amúgy én nem látok ezzel bajt, olyan értelemben, hogy jó szűrő volt neked is.

Ami változott a világban az az, hogy a csendesek mernek beszélni, ami szerintem jó. Biztos neked is volt legalább egy osztálytársad, aki ok nélkül beleállt mindenkibe, a tanárok mégsem vették komolyan, és egy szimpla seggfej volt. És felnőttük, kikerültünk a világba, és a seggfejek még mindig köztünk vannak. Eddig az volt, hogy nekik áll a világ, nekünk meg csendben tűrni kell. Ez minden területre igaz, párkapcsolat, család, munkahely, utca. Most jutunk el oda, kicsit lassabban, mint mások, hogy fel merünk szólalni a seggfejek ellen.

A metoo előtt ha valaki beszólt, lehajtott fejjel siettem tovább. Azóta egyre jobban kiakaszt, és mára eljutottam oda, hogy ha valaki beszól, megindulok felé és megkérem, ismételje meg, mit mondott. 156 centi vagyok, egy db gatyám nincs, télen-nyáron szoknyában, egyberuhában vagyok, szerintem cincogó hangom van - csak azért mondom, hogy ne egy Angela Merkel külsejű zord nőt képzelj el.

A seggfejek annyira hozzá vannak szokva, hogy senki nem csinál semmit, hogy egy szimpla 'nem'-től lefagy az agyuk.

A sértődés lehet egyéni, nem tudom. A kolléganőmtől a férfi munkatársak rendszeresen kérdezik, hogy haragszik-e. Csak néz maga elé és dolgozik csórim.