Aki nem akar gyereket, annak a szüleinek mit kellett volna másképp csinálni, hogy akarjon?

Ösztönkészletet örökíteni a génjeimbe. Bennem egyszerűen nincs rá vágy, soha nem is volt.

Felelősségvállalással, gondoskodás tanulásával nem hiszem, hogy gond volt, állatot tartok és tartottam, a plüssállataimat is szerettem gondozni, a babázás viszont sosem érdekelt, nem is volt játékbabám.

Érzelmi intelligencia fejleszthető, eü. szakon sokat is fejlődött. Feminista vagyok az tény, de pl. megházasodtam, érzelmileg amúgy függök, de a gyerek nem kell a képletbe.

Jó gyerekkorom volt, szerető, minőségi időt adó, ámbár nem tutujgatós fajta szülőkkel.

Bár sosem volt szívből jövő vágy, mint az ember által látott példa, hogy ez az élet rendje, még általános iskola alsóban volt olyan gondolat, hogy majd család, de kb. a pubertás korban ki is kopott. Talán az iskolai zaklatások hatására, talán mert sok olyan családdal találkoztam akkortájt, ahol elviselhetetlenek voltak a gyerekek, anyuka meg mint akinek teljesen elgurult a gyógyszere, és azt mondtam hogy kell ez nekem? De mindenesetre a leghalványabb szikrája is elkopott a dolognak. Hálaég a családom már tudja, elfogadja, a távolabbi ismerősök és idegenek ítélete maradt csak.

Szerintem nincs valódi recept. Valakinek pl traumák pont azt hozzák, hogy mindenáron, valakinek azt, hogy semmiképp sem. Valaki ezzel a vággyal születik, valakiben kialakul, valakiben sose lesz jele sem.

Ha azért akarod, hogy családja legyen, mert te annyira unokázni akarsz, akkor nagyon önző vagy és ne erőltesd neki. Ha azért akarod, mert szerinted csak így lehet igazán jó és boldog élete és jót akarsz neki, akkor meg hidd el: ő fogja tudni legjobban, neki hogyan boldog az élete.

Nagyon hosszan ecsetelgethetnénk, még, de érdemes?

Semmit, nem csak a gyerekkor minőségén múlik.

Nekem gyönyörű gyerekkorom volt, szerető szülők, vasárnapi ebéd a nagymamánál, évente egyszer 30-40 fős családi találkozók, stb.., mégsem akartam soha gyereket.

Teljesen máshogy építettem fel és alakítottam az életem, számomra mindig a szabadság, a függetlenség, a tanulás, az önfejlesztés volt a fontos. Soha nem vágytam gyerekre, vagy a velejáró örömre és bánatra.

Nekem rengeteg okom van, ami miatt nem szeretnék gyereket. Vagyis igazából én szeretnék gyereket, egy másik világba, egy másik genetikával. De ebben a világba, kösz nem.

Ami nálam nevelési okok voltak a gyerekvállalás ellen, neked tanácsok:

- Következetesség. Pl. evészavarom van, ennek egyik oka, hogy full szabálytalan volt az étkeztetésem. Mai napig megkapom, felnőttként is, hogy “még azt is meg akarod enni?!” De amint kevesebbet eszek, azonnal tömni próbálnak.

- Tanácsadás. Ha tanácsot kér a gyerek, gondolkozz el rajta. Nem biztos, hogy azt fogja választani, de kapjon még egy nézőpontot. Nálam számtalanszor előfordult, hogy komoly tanácsot kértem egy fontos dologról, és anyumnak annyi volt a válasza, hogy nem tudja.

- Határozottság, körültekintés. Igenis van, amikor helyette kell dönteni és jó döntést is kell hozni. Pl. nálam az iskolaválasztás és a nyelvtanulás is nagyon rossz irányba ment el. Iskolaválasztásnál ovisként megkérdeztek, hogy hova szeretnék járni. De alapból nem nézett szét anyum, 2 opció volt, ahova A barátnője gyerekei járnak és ahova B gyerekei. Az alapján döntöttem, hogy melyik gyerekeket szeretem jobban, de oda valószínű anyum elfelejtette időben beadni a jelentkezést (jobb iskola lett volna), így maradt a másik iskola. Nyelvválasztás hasonló volt, azért németet kezdtem el tanulni, mert a szomszéd néni tudott segíteni németbe. Ma már nagyjából semmire se emlékszem németből, angolt pedig többször kezdhettem elölről, mikor iskolaváltásnál pont nem kerültem be a haladó csoportba a pár év hiánya miatt.

- Ne a gyerekeddel töltött időn spórolj. Legyen ő az első. Ne abból álljanak a napok, hogy a rutint letudjátok. Legyen idő a játékra, szeretetre. Pl. az én anyukám nagyon segítőkész, de valahogy mindig én voltam az utolsó. Sokszor volt olyan, hogy megkérdeztem, hogy el tudtad intézni nekem és mondta, hogy hagyjam már olyan fáradt, el kellett X dolgáért mennie, meg Y-n elhívta ide. Vagy csak egy még egyszerűbb példa, mai napig magyarázom beszélgetés közben, hogyha nem most azonnal válaszol a mi beszélgetésünk közben Q üzenetére vagy olvassa el Z által kapott cikket, ugyanúgy ott lesz, hisz ez az internet, nem megy el.

- Legyél szülő! Úgy éreztem én elsők között voltam, akik ezt az új, lazább nevelést kapták. Nekem barát volt anyukám. Vannak nagyon jó részei, de vannak nagyon rosszak. A jó része a kapcsolatunk, ami lehet enélkül is jól alakult volna, viszont a rossz része miatt sok minden megnehezíti az életem (tanulási nehézségek).

- Jó kommunikáció. Pl. nálam visszatérő volt az a kérdés, hogy “mi bajod?” Ettől falra tudok mászni. Utána sokszor mikor elmondtam, mi bánt, továbbra is ezt a kérdést mondta, mert nem akarta elfogadni, hogy ez a probléma. Amivel a problémámat kicsinyítette, mert ezzel azt mutatta, hogy olyan miatt sírok, aminek nem kellene problémának lennie.

- Kialakult bennem egy aránytalanul nagy féltés. Ha lenne gyerekem, egyszerűen nem bírnám ki, folyamatosan aggódnék miatta. Volt, hogy reggel úgy rakott ki anya az iskolánál, hogy most úgy felhúztam, hogy ha agyérgörcsöt kap és belehajt az árokba, az az én hibám lesz. Vagy csak ilyen egyszerű mondat, hogy “ha még megélem, hogy jövőre” ez meg az történik. Én csak akkor avatnám be a gyerekemet az egészségügyi gondomba, ha már baj van. Nem avatnám be, ha rákszűrésre mennék, felesleges ilyenen agyalnia. (Szűrővizsgálatok fontosságáról beszélnék, de azt nem kell tudnia, én mikor megyek, mikor kell az eredményért izgulni)

- Internetezés, eszközhasználat egy nehéz téma. Kezdetben amennyire lehet korlátoznám. Nehéz, de rossz mikor a kezükbe nyomják, hogy ne kelljen velük foglalkozni. Később sokkal jobb lesz nekik. Viszont azért nehéz téma, mert nagyobbként viszont sokszor a barátság alapja egy internetes játék. Vagy lehet tök jó programozó lehetne belőle (vagy ki tudja milyen új jövőbeni szakmához lenne jó alap egy kis számítástechnikai függőség).

- Amint lehet tánc, sport, művészet. Tánc és/vagy sport szerintem nagyon fontos alap. De a szülőnek kell körültekintőnek lennie, hogy a gyereknek való legyen és jó helyre is járjon. És kitartónak kell lennie a szülőnek, legtöbbször van egy olyan időszak, amikor abba akarja hagyni. Illetve kitartónak lennie, hogy el is vigye, bármennyire nincs kedve. Művészet egy plusz jó dolog. És hátha valamelyikben megtalált valamit, ami egy életen át elkíséri.

"Ha egy gyereknek semmi feladata otthon, se egy kiskutya vagy kiscica, akkor nem alakul ki benne a felelősség iránti vágy."

Ez nagyon érdekes, mert gyerekmentesként magyar és külföldi csoportokban is benn vagyok, és a leggyakoribb indok, hogy valaki miért NEM akar gyereket, az az, hogy állandóan a tesóira kellett vigyázni.

A felelősségre nem vágyik az ember, az bizonyos dolgokkal jön, amire vágyik. És el kell döntenie, hogy vállalja el az adott dologgal járó felelősséget.

Egyáltalán nem azon múlik, hogy te hogyan neveled a gyerekedet.

Normális körülmények közt, Ez egy felnőtt ember önálló akarata és döntèse. Ha ő nem vágyik majd gyerekre amikor felnő, te fejre is állhatsz, akkor se fog akarni azzal a sok nyűggel bajlódni ami egy gyerek vállalásával együtt jár.

Teljesen mindegy ,hogy nektek ő nem volt teher, ti nem így éreztétek, szeretetben boldogan nevelgettétek fel.

Ettől ő még egy önálló akarattal, saját érzésekkel, vágyakkal rendelkező ember lesz. Mondom, normális esetben.

Persze ha egy mondjuk bigott valláskárosult családban nevelkedik, vagy ahol megy a pofon, ha nem azt csinálja amit anyu apu parancsol, és ezzel csináltok egy bologató kis pincsit, akkor lehet hogy sikerül beleverni hogy kötelességből, szülői elvárások nyomása miatt, gyereket csináljon, de akarni és szeretni akkor se fogja.

Csak tönkremegy az élete neki is, meg a gyerekének is.

Őszintén Sajnálom a gyerekedet, hogy ilyen anyja van. Miért az szaporodik akinek nem kéne? Rejtély.

Te ilyen hozzáállással nem vagy alkalmas szülőnek.

Egy szülőnek az a dolga, hogy ha vállalta, akkor tisztességgel felnevelje a gyerekét, nem az, hogy a saját önző kívánságait, vágyait beleerőszakolja.

Habár az előttem hozzászólók (egy-két barmot leszámítva) mindent elmondtak amit gondolok, honnan tudod hogy 20 év múlva nem e ivóvízért fogunk küzdeni? Nem tudhatod. Neveld okosnak, önállónak, a

Többit meg bízd majd rá!