Aki nem akar gyereket, annak a szüleinek mit kellett volna másképp csinálni, hogy akarjon?

8: Én éppen nem azért írtam, hogy a gyerek azt fogja hinni, hogy az ő hibája, bár ez is benne van természetesen. Egyszerűen ezt az életfelfogást, életérzést, "megküzdési stratágiát" fogja legközelebbről ismerni, nem lesz más eszköze, nem lesz más hozzáállása az élethez (tegyük fel, az anyával van a legközelebbi kapcsolata újszülött korától kiskamasz koráig), ezt fogja tanulni. Ez az én saját tapasztalatom, ezért erről beszéltem.

Ja és mindezt nem azért írom, hogy a kérdező célja beteljesedjen, hogy majd az ő gyereke is szülni akarjon.... Valóban, te ne akard előre meghatározni, hogy majd mi lenne jó, ha mit tenne a gyerek felnőttkorában... azon kívül, hogy legyen boldog, és ne ártson...

14. -es: Pontosan kivel szemben önző egy ilyen ember?

Nem kötekszem, tényleg nagyon érdekelne.

18

Senkivel szemben. Inkább a 14-es féle ostoba véglények önzők, akik zéró érzelmi és értelmi intelligenciára vállalnak gyereket.

Sajnos ezek szaporodnak.

Az én gyerekkorom jó volt, sőt! Még sincs eszem ágában sem gyereket szülni.

Szerintem az lenne az alap, hogy a gyereket szeretetben, boldogságban nevelitek, megadjátok a tőletek telhető maximumot, hogy egy normális, kiegyensúlyozott és értelmes felnőtt ember legyen belőle, nem pedig az, hogy már most a saját elképzeléseid alapján próbáld őt formálni és hogy már most azon legyél, hogy az általad elképzelt és preferált életet élje…

Hát figyelj....

Ha jó gyerekkort adsz neki, és funkcionális, egészséges, önálló embernek neveled, akkor hatalmas lutri, hogy lesz-e unokád. A szabad ember cselekedetei kiszámíthatatlanok, hiszen saját maga dönti el hogy mit szeretne, nem pedig a te behatásod/manipulációd határozza meg az életét.

A szabad ember akkor vállal gyereket, ha úgy érzi hogy családot szeretne alapítani, és akkor nem vállal gyereket, ha úgy érzi hogy az életének más értelme van.

Ha viszont biztosra akarsz menni hogy a gyerekednek is lesz gyereke, akkor érd el hogy f0sson az egyedülléttől, függjön másoktól, legyen kapcsolatfüggő, és legyél mindig egy kicsit elérhetetlen számára, hiszen így egész életében azért fog majd küzdeni hogy végre büszke legyél rá. Akkor majd lesz szép családja, kizárólag azért mert számodra - és ezáltal számára is - ez az etalon.

(ez nyilván szarkazmus, ne tedd tönkre mentálisan a gyerekedet.... inkább magadat próbáld ránevelni arra, hogy elfogadd a gyereked döntéseit. ha nem kell neki család felnőttként, akkor nem kell, ez van)

Nem vagyok anyuka, ezért javítsanak ki, ha tévedek, de gyerekként részt venni egy nyaraláson teljesen más, mint anyukaként. Sok helyen olvasom, és meg is értem, hogy anyukának nem élvezet a nyaralás, mert akkor is ő tervez, etet, itat, szórakoztat, stb.

A gyerekkorban a gondtalanság az egyik legjobb dolog. Mindig imádtam a karácsonyt gyerekként és felnőttként is. Nem látom a logikát abban, hogy szülnöm kéne egy gyereket, hogy lenyűgözzön a karácsony. Így is lenyűgöz, tágult pupillákkal ugrálok a fa körül november elsején.

Lehet ha szar lett volna a gyerekkorom, most be akarnám pótolni valahogy. Szülnék egy gyereket, hogy legalább ő szeressen.