Mièrt van az, hogy mikor egy nő maga alatt van (pl:szakìtàs miatt) elvàrja,hogy a fèrfi kollègàk ismerősök meghallgassàk, felkaroljàk, megèrtsèk vagy segìtsenek nekik àm fordìtott esetben egy nő kiakad, hogy mit panaszkodsz pasi lètedre?

Mert a pasik materiális beállítottságúak alapból, ők a problémákat nem kibeszélik hanem megoldják és meg is tudják oldani, ez okoz számukra kihívást és önmaguk megelégedését. Panaszkodással semmire sem mennek, kívülálló számára ez férfiatlan és értelmezhetetlen.

A nőknek meg szükségük van kibeszélni a gondjaikat, ez okoz megnyugvást számukra, míg a gondok valójában megoldatlanok maradnak, de a jólétet már megszolgálta a kipanaszkodás.

Szerintem az ilyen "elvárásokat" vagy fogadod vagy sem, a te határaidon múlik, de ha figyelmet adsz ajándékba, azt már nem lehet visszakérni.

Hogy ki mennyire mutatja ki az érzelmeit, avat bele a magánéletébe egy munkahelyen, az azért nagyon vegyes.Vannak akik full nyitottak, mások kifejezetten félnek tőle. Társadalmilag persze még mindig elfogadottabb, ha egy nő érzelmesebb és segítséget kér, egy férfi pedig erős és megoldja a problémáit. DE egyedi személyiségek nagyon különbözők, mert vannak igen zárkózott, kemény nők is és vannak lágy, sírós, pletykás férfiak is. Nem érdemes hát általánosítani pár példából.

Senkit nem vagy köteles meghallgatni, és senki nem köteles meghallgatni téged. Ez mindkét irányban működik. Pl mindkeni szeretne random kapni milliókat valakitől, de adni senki sem. Ez ugyanaz a szituáció.

Egyébként mindenki beszélje meg a barátaival ezt szűk körben. Ez lenne a normális szerintem. Nem tartozik ez mindenkire.