Narcisztikus vagyok, szakitsak a parommal?

"De teny, hogy azert nem kotodok hozza mar, mert kitalaltam dolgokat magamban rola es feltem is kotodni hozza, nehogy megint porul jarjak. "

- mindig torzítasz és magaddal törődsz, nem tudom mi ebből hogy a valóság

"Masreszt meg ugye az igenyeim se elegultek ugy ki ahogy szerettem volna es ezek mind azt okoztak, hogy nem kell."

- Igényeid nem elégültek ki, miközben féltél is előjönni velük megfelelően valószínűleg és létrehozni, és megosztani és talán partner lenni a megoldásukban, miközben csak érezted, hogy valami nem jó és kéne neked, de hát csak önigazoltad magadat, hogy biztos nem miattad, tehát ergo a másik miatt....

ezeket és hasonlóakat is minden exed fejéhez bsztad, ahogy ezer mást is, amik miatt azóta is maguk alatt lehetnek, nem is szólva ezernyi más dologról... amiket nem tudnak elhelyezni magukban... amivel csak romboltad önbizalmukat és fel se fogod, meg el is feledted apró-cseprő kijelentéseidet, meg beleálltál és önigazoltad, ahogy minden mást is

"Mas emberek onzetlenul hogyan tudnak lenni masokkal? Nekem az jut eszmbe, hogy milyen butak ha ezt megteszik mert akkor a masik hasznalja ki oket."

- igen más emberek olykor máshogy működnek... olyan empátia van bennük, ami nem egészen az, amit te látsz és értesz

ami nem csak önmagukról szól....

biztos volt akit szerettél és tettél érte valamit csak úgy... vagy segítettél valamit valakinek... na ez ilyesmi dolog.... csak nem azért, hogy a saját mellünket verjük hogy háhá én tettem valamit, hanem valami más és sokaknál nem csak ritkán a legbelső körüknél van ilyesminek a foszlánya is

És ha fel is fogják, akkor is csak ülnek és néznek ki a fejükből hirtelen elképedve, hogy hogyan oldják fel azt a kognitív disszonanciát, amit fszságait okoztak, amit csoda módon esetleg megértettek, de kellemetlenül érzik és nem azt érzik valamiért, amit sikerült nagy nehezen felfogniuk esetleg.

És akkor megint jajjajj énvagyokarossz mindig velem van a baj és hasonló mindenféle hlyeségeket játszanak el, csakhogy tereljenek, hogy másra hárítsanak, hogy bagatelizáljanak, hogy sajnáltassák magukat és temérdek mást még, mindezt nem tudatosan feltétlenül...

másnapra kialudják olykor, vagy ha valami megint hülyeség jön, akkor tutira

Kösz... amúgy meg nem vagyok biztos benne, hogy racionálisan látod a dolgokat.

Mint ahogy az már ki is derült. És ezt kéne megoldani. A többi csak következményei.

Magadban gondolkozhatsz, az épp annyira előnyös, amikor úgy, hogy mással csak kizárólag úgy beszélsz, hogy a számodra kellemetlen dolgokat letagadod, mások problémáit felnagyítod.

Emellett meg nem pszichológus kéne neked leginkább, hanem klinikai szakpszchiáter, abból is az edzettebb fajta.

És közben megkérned exeidet, hogy segítsenek ahhoz, hogy nemcsak elmondhassák érdekedben mi volt és nemcsak elmondhassad érdekedben, hogy mi volt, hogy csupán megkönnyebbülj...

hanem hogy bocsánatot tudjál kérni tőlük és szembenézni ezekkel... ami nem fog még egy ideig összejönni normálisan

részlegesen lehet valami, de ha csak magadra hallgatsz, akkor csak felbszod őket hlyeségekkel úgy, hogy te nem érzed és csak közben megforgatod bennük a kést... azért is kéne egy valaki, aki ezt átlátja és ebben is segítene neked is és nekik is, amitől még nem lesz meg nem történt semmi sem amúgy

olyasmi, mintha eltörném valakinek a kezét-lábát, aztán leszrnám mi van, meg azt mondanám, hogy ő volt a hibás... majd esetleg kinyögném, hogy bocs, de te voltál a hibás

vagy kinyögném, hogy bocs, de ne szívjad már úgy mellre, mit izélsz

vagy kinyögném, hogy bocs, aztán ennyi és kész és boldog lennék...

Közben ittam eleget délutántól.

Bár írni nem írtál privátban és kíváncsi lenék arra is, hogy hogy ismerted fel a fentieket, hogy jutottál el idáig. És még néhány másra is.

Üzenetre gondoltam, hogy írj, hogy valami chat alkalmazásban is folytathassuk majd.

És az sem biztos, hogy az exed nárcisztikus volt, lehetséges, hogy csak te láttad úgy az eseményeket torzítottan. És most utólag torzítottan torzítva emlékezve.

Mivel a nárcisztikusak azt hiszik, hogy mindenki őket bántja és mindenki más a hibás és a csúnya gonosz mások nem ismerik el sajátjuknak olykor a nárcisztikus fél hibáit... így lehetséges, hogy téves lehet a következtetésed, de az emlékeid is, amiket torzíthatsz, ahogy a valóság érzékelését is olykor. Főleg mikor a magad hibáit nemhogy nem látod be, de a saját magad által generált problémákat is rátolod a másikra, aki esetleg reálisan lát téged és ezt elmondja, amit nem értesz és azt hiszed, hogy ő a nárcisztikus....

Egy nárcisztikus akár mindenkit nárcisztikusnak láthat, aki szembekerül vele úgy, hogy szembesítse önmagával és ha már problémák vannak.

"aztan valamikor osszeomlott, narcisztikus osszeomlas es kiderult betegebb tőlem ezerszer is."

- lehet, hogy nem, csak épp már nem bírta a sok szrt és őrületet és mondott neked olyat, ami lehet igaz, csak képtelen vagy kezelni és látni és belátni és csak úgy érzed, hogy bántanak, meg amúgy is nehezen kezeled a kritikát, ámde itt fura mód mégis olykor, aminek szintén van oka. Meg eléggé te hoztad ki belőle.

"De meg ekkor sem dobtam, mert azt neztem, hogy oke, hogy te is kihasznalsz, de en is teged es meg mindig latok hasznot benned, pedig ott mar egeszsegugyi tuneteim is voltak."

- sajnáltatod magadat, hogy te lettél volna a végén az áldozat és még egészségügyi tüneteid voltak, hogy te érezted rosszul magadat attól, hogy valójában te nem voltál képes szembenézni semmivel és támadni és a valóságot torzítva is megőrjíteni őt, amit képtelen voltál belátni egyrészt

de ez így nem igaz... az az igazság, hogy te képtelen voltál kezelni azt, ahogy amilyen őrületeket toltál neki és te ezt nem láttad, nem láttad be, csak azt láttad, hogy konfliktus van és amit a másikra hárítottál akkor is, ha te voltál a hunyó

másrészt pedig ez a kihasználás dolog sem oké így... ahogy még sok más, mert alapvetően azt sem érted eléggé, hogy sok minden nem érdekből áll

nincs bűntudatod sem semmiért sem, mert egyrészt megmagyarázod magadnak, másrészt pedig nem egészen jól működnek az empatikus képességeid, ha pedig te vagy az elkövetője valaminek, valaki felé, főleg nem, mert akkor még az összes elhárító mechanizmus extrémen befigyel, továbbá azt hiszed, hogy az emberek csak azért kérnek bocsánatot ha vétettek valakivel szemben, mert akarnak majd tőle valamit....

igen, a személyiségzavarosak java, főleg a nárcisztikusak olyanok, hogy érzelmi alapon torzítják a világképüket, önigazolva azt a felvetésüket, érzésüket, akár ingatag lábakon álló teóriájukat is még akkor is, amikor minden tény ellene szól...

ha nem lenne önigazolásaik állandóan mindenre, akkor képesek volnának racionálisan látni magukat és felfogni a dolgokat megfelelően, és nem eltorzítva és nem lennének nárcisztikus vagy másmilyen személyiségzavarosak

(vannak olyan személyiségzavarok és azoknak fokozatai, ahol képes lehet belátni az ember valamit, hogy betegségtudata is létrejöjjön, de általában azt is és sok mást viszont még falsul)

de eléggé sok, a java a mentális-lelki-stb betegeknek nem látja racionálisan a dolgokat, és önigazolja saját elképzeléseit

önigazolások nélkül az anorexiás sem lenne az, és felfogná hogy ez nem jó dolog és reálisabban látná magát, hogyha nem az elképzelt hülyeségeit próbálná mindenhogy relativizálni magában és nem azt próbálná mindenhogyan önigazolni magában, és ha mondanák neki sokan, hogy mi az ábra, akkor nem maradna úgy...

az önigazolások, elhárító mechanizmusok valójában téveszmék, bár van és lehet akár értelme vagy előnye is akár, amik valamennyire mindenkinél ott vannak és egy bug az emberben, akárcsak a bölcsességfog, csak utóbbi az fáj az egyénnek, előbbi meg akkor sem, ha extrémdurva szinten működik, mint a nárcisztikusoknál például

az pedig, hogy ...

"Mar egeszen kisgyerekkent imadtam a szenvedos szerlmes filmeket ahol az egyik karakter orulten szerelmes a nobe aki pl nem viszonozza vagy aki erzi, hogy a srac nem normlis en meg halalosan drukkoltam a beteges szerelmes férfinek, mert nekem meg tetszett, imadtam a lelki szenvedest, fajjon azt akartam, ezt nem tudom miert tettem? Szerintem ezt jatszom a kapcspaltaimban is, most is latom hogy direkt genrealtam mar 1-2 konfliktust csak kicsikartam 1-2 sirast stb. Ezt meg nem ertem magambol, miert kell nekem ez a szenvedes."

egyrészt azért, mert neked fájt a világ, meg szenvedtetve érezted magadat, amit a világon és másokon akartál megtorolni

másrészt azért, mert nem tudsz magadba nézni és a helyén kezelni dolgokat, hanem kivetíted másra, másokra és okolnod kell valakit, aki sosem te vagy, mert te önigazolod magadnak a dolgaidat, a hibáidat is

gyáva vagy, aki semmivel se képes szembenézni, saját magával főleg nem, de sok más konfliktus is bizonyára abból állt igazán, közben meg a bunkó hlyegyerekek akkor érzik jól magukat, ha mindenkinek beszólnak

te meg akkor, hogyha valahogy valamiképpen olyan helyzetet teremtesz, hogy örömködtet az, hogyha másnak panaszkodhatsz, hogy neked milyen rossz, aki pátyolgatja a lelkedet, közben akiről panaszkodsz, annál lehet még te is kihozod azt belőle egyrészt, hogy panaszkodhass, másrészt ha valami hibád van, vagy vétettél ellene, vagy bármi, akkor próbálod, hogy valamiért ő is ludas lehessen, továbbá azért is keresed a konfliktusokat és generálod is, hogy igazad legyen.... bár valójában nincs igazad és te generáltad a konfliktust és meghazudtad, hogy igazad van, de ezt te nem érzed annyira, mert önigazolod, de ezek ilyen kognitív folyamatok, akárcsak a passzív-agresszió is, ami szintén olyan, hogy abból próbál erőt meríteni magának az, aki egy jellemtelen szr, és mások elnyomásával hiszi, hogy ő jobb

amit egyre jobban kifinomítanak egyesek évek alatt és sok más már zsigerből jön és egyre jobban megtanulnak hazudni, manipulálni, torzítani maguknak is a dolgokat, a tényeket, félreérteni dolgokat

miközben fejlődnek is, szélesebb látókörűek lesznek, észrevesznek maguknál kisebb-nagyobb hibákat, meg tapasztaltabbak, fejlődik az empatikus képességük, az értelmi és érzelmi intelligenciájuk is

és hogy utóbbi kettő bekezdésből melyik hogy kerül ki győztesen és melyik nyomja le a másikat, az változó, ahogy az is, hogy mit hogy ismernek fel

ismerek élő példát ilyenről és olyanról is, megfigyelve sok-sok-sok éven át a változást

és én amúgy hiszem, hogy le lehet győzni a nárcisztikus személyiségi zavart nemcsak ideiglenesen, meg elnyomni, hanem eléggé nagyon, amihez viszont rengeteg minden szükséges

ideiglenesen lehet ha reális alapokra helyezik valakinek az önbizalmát, miközben megfelelőbb hozzáállás alakítanak ki nála problémák megoldásainál és megbeszéléseinek és hazugságoknak az elnyomásával és rádöbbentésével, hogy bármi is a helyzet, nem frankó dolog és közben megtanítani a delikvenst megfelelő kommunikációra és magába nézésre is és pár egyébre

bár idáig is el kell jutni, hogy a fentiek elkezdődjenek, mert felfogni hogy mi van, meg volt, meg szembesíteni a dolgokkal az illetőt, az nem egyszerű történet, meg az, hogy te is csak saját magad miatt akarsz meggyógyulni és szrsz arra, hogy kiket hogy bántottál, bántasz, fogsz bántani, csak már vlahogy érzed, hogy neked ez annyira nem jó

ez eléggé komplex dolog, továbbá ahhoz, hogy később felismerje saját magán is a helyzeteket és megpróbálja jobban kezelni, ahhoz is még sok minden kell

ahhoz meg főleg, hogyha meginog a delikvens valamiért, vagy olyan impulzívabb érzelmi hatás éri, akkor ne szálljon el tőle annyira úgy, hogy ne tudja kezelni és mindent alávessen annak az érzésnek, legyen szó arról, hogy valaki tetszik neki, legyen szó arról, hogy valakivel összeveszett, vagy valami baja van, vagy akármi, amiknél így mindig végletekig önigazolja érzéseit, teóriáit

az megfelelőbb komplexebb helyzetértékelés és önkritika és több nézőpont mellett (ami valamennyire idővel és tapasztalattal és empátiával is - ami felszedődik valamennyi folyamatosan, de még kevés alapból ezek), még van még egy tucat más is

meg első benyomásuk-érzésük kezelése, vagy más helyzetértékelések, és stb

amúgy szívesen megnéznék többféle konfliktus és stressz helyzetekre MRI felvételeket amigdalájukról olyanokról előtte-utána akik egy elvileg sikeres pszichoterápián vettek részt a problémáddal mondjuk sok-sok-sok évig

szerintem máshogy működne, amiről még mindig nem tudjuk, hogy mennyire ok, vagy okozat