Férfiak iránti általános elégedetlenség nők részéről mikortól kezd el kialakulni?

Már kiskorom óta tudom, a férfiak nagyrésze eleve olyan romlott szörnyetegként jön a világra, akit sem az anyja, sem másvalaki nem tud jobbá tenni

Én valahogy ösztönösen nem bírtam a fiúkat, oviban sem, általánosban sem, későbbi iskoláimban sem, munkahelyen sem. Nekem a kapcsolat is kínkeservesen jött csak össze, mert egyszerűen sokáig nem kellett senki, egyetlen pasi sem. Végül én is a legnormálisabb 1 százalékból választottam, megvolt az ára: 30 felett voltam, amikor összejöttünk, hogy én addig mennyit hallgattam, hogy micsoda válogatós pcsa vagyok, (persze nőtársaimtól, akik nem mellesleg "beválasztottak" rendesen). Én azt mondom, ha ő nem lenne, nekem más nem kellene. Élhető vele az élet, higgadt, udvarias, okos, igényes, ápolt, önzetlen, házias, nem mellesleg szakmailag nem jutottam volna el eddig, ha ő nem bíztat és nem húz magával előre. Imádok vele beszélgetni, soha nem fogyunk ki a témából már 20 éve. Amikor összejöttünk, előtte pár évvel halt meg fiatalon a felesége, szóval a véletlenek összjátéka, hogy találkoztunk egyáltalán. Ritka, mint a fehér holló, pedig ez lenne "a szint", amit a nők többsége megérdemelne.