Férfiak iránti általános elégedetlenség nők részéről mikortól kezd el kialakulni?

#10

Nem arról van szó, hogy senki nem normális, hanem van egy alapelvárás, és az a tény, hogy ennek a legtöbb férfi nem is tud meg nem is akar megfelelni.

Ilyen "extra kivételes" dolgokra vágynak a nők, mint hűség, család, megbízhatóság, meg persze nem iszik, nem dohányzik, nem veri meg, semmilyen kóros függősége nincs. És hopp, ki is esett a pasik 90-95%-a. Még ilyen szóba se került, hogy legyen ápolt, meg ne legyen teljesen pszichiátriai eset.

Máris jöhet a köpködés, hogy a nőknek csak a csúcskategóriás 1% kell.

A másik lehetőség, hogy összejön az ember lánya olyannal, aki még csak ennyit sem képes nyújtani. Az meg teljesen nyilvánvalóan egy xar kapcsolat lesz.

Közben még mindig ott tartunk, hogy a nők adják lejjebb az igényeiket. Véletlenül sem ott, hogy ha a pasik fix puncirs vàgynak, akkor esetleg nyújtani kéne valamit, amiért érdemes a nőnek kapcsolatban lennie.

Mivel nem éri meg, így egyre több nő jön rá idővel, hogy egyedül jobb.

A kiábrándult az, aki esélyt se ad, hogy esetleg betoppanjon egy értékes férfi az életbe. Ez azért annyira nem jellemző.

Az meg puszta józan paraszti ész, hogy nem megyek bele olyanba, amitől rosszabb lesz az életem.

Útálatra még nem igazán láttam példát. Félelemre inkább.

A kor meg maximum annyiban szàmít, hogy X+5 év alatt több tapasztalatot szerezel, mint X év alatt. Egy rossz kapcsolat után még a többség nem általánosít. De 3-5-10 rossz kapcsolat után már kétszer meggondolja. Persze a hülye az nem, az lelkesen megy bele fülig szerelmesen a rózsaszín xartengerbe, ezredszer is.

#12, tökéletesen megválaszoltad a kategóriaban található kérdések 90%-át két rövid mondattal!

"esetleg nyújtani kéne valamit, amiért érdemes a nőnek kapcsolatban lennie."

"Az meg puszta józan paraszti ész, hogy nem megyek bele olyanba, amitől rosszabb lesz az életem."

Ennyi a lényeg!

Nálam kisgyerekkorban kezdett kialakulni, amikor azt láttam, hogy a fiúknak sokkal több mindent elnéznek az iskolában "hát ő fiú, hagyjad rá" címszó alatt. Aztán 12 évesen elkezdtek nőni a melleim, és felnőtt(!) férfiak szólongattak be az utcán, cuppogtak stb.

Hozzátenném, nekem mindig normális partnereim voltak, ezzel sosem volt probléma, mert azt nagyon is tudtam, milyen nem akarok magam mellé. De sajnos rengeteg elkényeztetett, nőgyülölő, frusztrált férfi van a világban, akik mérgezik a légkört és szarabb hellyé teszik a világot.

Nekem nem az összes férfival van bajom, hanem mondjuk a 75-80%-ukkal kb.

Jó okom van rá.

És igen, a maradék ~20%-ból került ki a párom, akit szeretek.

Nem mondanám, hogy kiábrándultam volna, de erősen megválogatom, kit engedek közel.

Azt mondanám, kb gimi közepén, végén jött a felismerés, hogy a férfiak egy igen nagy hányada veszélyes. Az első zaklatás általános iskolás koromban volt. Szóval, a félelem a nagyobb fiúktól már régebbi, mint a felismerés, hogy a többséggel baj van.

Kis korodtól azt tanulod, főleg lányként, hogy elrabolhat, megverhet, megerőszakolhat bárki. És ez így is van. A bárki pedig általában nem egy nő egy felcsatolhatóssal.

Aztán jönnek a környezeted tapasztalatai. Akiket megbsztak részegen mikor alig tudott magáról, akikről a nagy szerelem szakítás után tölti fel és küldi körbe a pucér képet, akit beszorítottak a sarokba, falhoz akár az iskolán belül, vagy az utcán, akiket bedrogoztak akaratuk ellenére. Közben öregszel, már van ismerősi, vagy saját tapasztalat fizikai bántalmazásról, zaklatásról, érzelmi zsarolásról, kötelező szexről a kapcsolatban, érzelmi elhanyagolásról, megalázásról, a "női feladatokról" egy kapcsolatban, megcsalásról stb.

És valamikor egyszer hosszabb ideig szingli leszel, már persze, ha nem vagy kapcsolatfüggő. És ez idő alatt rájössz, hogy ezt élvezni is lehet. Hogy nem egy férfi, vagy egy kapcsolat az élet alfája és omegája.

Mert, amíg egyedül vagy, csak magadra takarítasz, főzöl, csak magadért vagy felelős, kizárólag te osztod be az időd, úgy alakítasz mindent, hogy neked jó legyen és nincs ott plusz egy tényező. Senki nem húz le, kérdőjelez meg, érzeteti, hogy kevés amit teszel.

És ebbe bizony bele lehet szokni.

Én nem zárkózom el egy kapcsolattól, de megválogatom azokat, akiket az életembe engedek. Mert, ahogy valaki írta, jól felfogott érdekem, hogy ne rontson az alap állapoton az új ember, hanem hozzáadjon.

Az ember a tapasztalatai útján tanul és alakítja az értékrendjét, normáit, igényeit, véleményét. Ha egy nem tömegesen tart a másiktól, akár érzelmileg, akár fizikailag, akkor nem egy álomvilág okozza a gondot.

19, a hasonlat nem rossz. Csak, míg a rasszizmus kizárja, hogy legyen normális cigány, addig ez nem zárja ki, hogy legyen normális férfi.

Ugyanakkor valóban, a negatív tapasztalat hozza magával a bizalmatlanságot. Elvégre minden embernek elsődleges a saját biztonsága. Egy idegen kutyát se simogatok meg teljes bizalommal és véletlenül se nyúlok be a kerítésen. Nem azért, mert minden kutya agresszív, de bármelyik lehet az.