Mit csináljak, hogyha élvezem azt, hogy bejövök a pasiknak?

Nem kellettem senkinek, a kutya se ugatott meg, udvariasságból néha odavetettek nekem bókot, amit láttam, hogy a fele nem igaz. Nem néztek meg, nem fordultak utánam, számtalan kosarat kaptam, ami teljesen levette az önbizalmam.

Nagy nehezen találtam magamnak párt, még most nagy a rózsaszín köd, de remélem sokáig együtt maradunk (nem veszekedtünk még, nem állított még az élet nehéz próbatétel elé, egy hetet nem töltöttünk el egyhuzamban egymás társaságában).

Amióta van párom, azóta jó sok embernek kellenék, és élvezem azt, hogy megmondhatom másoknak, hogy nem. De olyanoknak is, akik eddig lenéztek, csúnyán dobtak, vagy emberszámba se vettek. Most meg el akarnak hívni kávézni, meg dicsérgetnek. Azt mondták, hogy ez így szokott lenni, de azt nem gondoltam volna, hogy velem is így lesz.