Mit lépjek tovább ebben a szituációban?

Mit gondoltok a következő szituációról? 28 éves férfi vagyok. Öt évvel ezelőtt a feleségem megismerkedett egy nővel, aki 35 éves és nagyon jó barátnők lettek. Egy év után én is csatlakoztam a baráti körbe. Amikor én is megismertem őt akkor érezni lehetett, hogy jó közöttünk a kapcsolat és volt hogy éjszakákon át csak beszélgettünk egészen reggelekig a bor mellett. Volt hogy közösen kirándultunk napokig, vagy nálunk aludt a kisfiával, aki 6 éves. Nincs neki férje, ugyanis egy nagy csalódás volt a számára a férfi és a kisfiával él. A legjobb barátomként kezeltem őt, akivel attól függetlenül hogy szeretem a feleségem vele is mint barát rengeteget chateltem telefonon és mindig voltak közös témáink amiről egészen késő estékig, éjszakákban is chatelni szoktunk. Két éve megszületett a kislányunk a feleségemmel és ő lett a keresztanyukája. A kapcsolatunk még szorosabb lett. Nagyon sűrűn szoktunk találkozni öten (a feleségem, az én kislányom, a kislányom keresztanyukája, az ő 7 éves kifia és én).

Jelenleg egy nagyon stresszes időszakban van, egyfelől a munkahelyén is stresszes időszaka van, a volt párja is megnehezíti az életét és az új lakásának a felújítási költségei is stresszessé teszi a mindennapjait.

Mivel ő Olaszországból származik ott vett egy lakást Rómában és mivel én építészmérnök vagyok ezért felajánlottam neki hogy segítek a tervezési munkálatokkal. Ő ennek nagyon örült. Oda került a sor, hogy ketten elutaztunk Rómába a lakás felújításával kapcsolatos ügyintézés miatt.

A komplett utazásom költségeit ő állta, nagyon vár már Rómában. Miután megvacsoráztunk és sétáltunk a városban úgy 20.000 lépést visszaértünk a hotelbe. Az egész este nagyon csinosan volt felöltözve és végig selfiket készített, ahol átkarolt. Amikor visszaértünk a hotelbe megkérdeztem tőle, hogy mit gondolna arról, ha többről lenne szó közöttünk, mint barátság. Azaz barátság extrákkal.

Úgy gondoltam a testbeszédjéből és a nézéséből az elmúlt évben hogy akár ilyenről is szó lehetne a részéről. Ő ezt mindjárt nagyon kedvesen, de visszautasította. Azt mondta, hogy ebből ne csináljak problémát hogy visszautasít, nagyon jó barátok vagyunk, de a kisfia és a volt párja csalódása miatt és a munkájában levő stresszes időszak végett neki ez most nem férne bele mivel régimódi gondolkodásmódja van. Számomra ez egy nagy pofon volt, vagyis csalódás jobban mondva.

Attól függetlenül a másnapunk Rómában nagyon jól kezdődött, a reggeli előtt még rátértünk az előző esti "barátság extrákkal" kérdésemre és csak annyit mondott hogy természetesen emlékszik rá de hogy lépjünk is tovább erről a kérdésről.

Mindentől függetlenül ezen a héten foglaltunk le egy 20 napos kirándulást Rhodoson, ahol mind az öten ott leszünk, tehát nem zárkózott be felém. Ahogy említettem kommunikálunk, viszont kevesebbet.

Azóta szintén chatelünk, de úgy érzem hogy kevesebb közöttünk a kommunikáció. Lehet, hogy valamit elronthattam ezzel a barátságunkban?

Folytatnom kellene továbbra is a tervezési munkákat a lakásánaka tervein és akár újra elmenni vele kettesben Rómába? Ha újra menne Rómába felajánlhatom neki újra hogy elmennék vele?

Ha a célom továbbra is az lenne, hogy a barátságunk több legyen mint csak barátság akkor milyen úton kellene felé közelednem tovább?

Kedvelem őt, mint barát mint nő egyaránt. A legfontosabb számomra, hogy 20 év múlva is ugyanolyan barátok legyünk mint eddig. Ezért is szeretném őt mindenben mindenhogyan támogatni, legyen szó fizikai vagy szellemi módról.

Köszönöm a tanácsaitokat.

u.i.: elnézést kérek, ha valahol az írásom nem teljesen összefüggő vagy nem magyaros. Igyekezek, de számomra ez nem az első nyelv, amelyet beszélek. Remélem érthető volt a sztori. :-)