Miért ébreszt ilyen furcsa és ambvivalens érzéseket bennem a szeretőm?

"Kapcsolatunk először barátságnak indult, utána jöttünk másképp is össze. Sok mindent tudunk egymásról, de összeségében mindig rájövök, hogy sok mindent nem árul el, rejtőzködik. A párkapcsolatainkról semmit sem beszélünk gyakorlatilag. Úgy érzem, hogy egyszer közel enged magához, és akkor olyan, mintha tényleg majdnem a párom lenne, utána meg van időszak, amikor napokig kerül, nem jön be hozzám, kerüli a kettesben levést… ez ilyenkor nagyon rosszul esik, mert nem értem mi történik benne. "

Nem ambivalens hanem óvatos.

Csak szexre vagy, nem arra, hogy a párkapcsolatáról beszélgessen veled, vagy barátkozzon mint azelőtt. Mit akarsz te tőle, párkapcsolatot? A szeretője és munkatársa vagy, helló, semmi más. Nem akar lebukni miattad. Lehet, hogy neked mindegy, de neki nem az.

Ennyibe vesz.

Te más dimenzióban értelmezed, mint ő.

Nem akar tőled többet.

Nem lehet, hogy ő meg nem nyitott kapcsolatban él, hanem titkolja a párja elől?

Vagy nincs párja és nem tetszik neki, hogy te vele csalod a párod, mert neki ez erkölcsileg gáz?

Teljesen biztos, hogy szexkapcsolat "extrákkal", hiszen a kapcsolatot azért ápolni kell. Ha csak megjelenne, hogy "na dugjunk", kb. a harmadik alkalommal maximum lepattintanád. Már így is látszik, hogy amit ad, az nem elég, minőségi, elnyújtott szexre vágysz... A kommunikáció sem elég. Én inkább azon gondolkoznék el, én miért várom ezt a kapcsolatomon kívülről? Vagyis nyilván ti tudjátok a nyitott kapcsolatotok kereteit és én ezzel elfogadó vagyok, de ha már ilyen magaslatokban gondolkodsz, az nekem egy kicsit túlmutat holmi nyitottságon, hiszen bele akarsz látni érzelmeket. (Függetlenül attól, hogy ténylegesen van-e.)

Megtapasztalod a szeretői státusz hátrányait is, ennyi. Egy idő után az izgalom és vágy átfordul negatív érzelmekbe, hiányérzetbe, "nem értem"-ekbe. Nem is kell érteni, amikor eljön ez a negatív hullám, el kell engedni.

Szerintem ha egy szeretői viszony tovább tart, mint egy-két együttlét, abban egyértelműen van valamiféle érzelem, kötődés, akkor is, ha a felek tagadják. Mivel tilosban jártok, teljesen természetes reakció a húzd meg-ereszd meg, hiszen az érzelmei (legyen az bármilyen is) és a vágya húzza, de azért próbálná megtartani az ember az egészséges határt, így olykor behúzza a kéziféket. A jó az lenne, ha megmaradna a (penge)élen, de az a rosszhírem, hogy ez naggggyon naaaagyon keveseknek megy. A legtöbben hintáznak és hintáztatnak erőteljesen, ami kicsinálja az egészet.

"Fél esetleg a kötődéstől, vagy ennyire szarba sem vesz? Ez utóbbi tűnne logikusnak, de valahogy a megerzeseim azt mondjak, hogy nem teljesen erről van szó…"

Pereze hogy azt mondják a megérzéseid.

Mert akarsz tőle valamit.

Miért erőlködsz egy ilyennel?

Mi jó sülhet ebből ki?

Nem is vagy a párja, csak szerető, de láthatólag az sem megy nektek..