Szerintetek normális vagyok vagy megszállott? És mit tehetek?

f14, m18. A barátommal az interneten ismerkedtünk meg. Amikor ő betoppant az életemben akkor nem volt mellettem senki, semmilyen barát vagy olyan személy akire támaszkodni tudnék. Nagy érzelmeket tápláltam ő iránta és ő viszonozta is. Ő volt a megmentom, ő az egyetlen ember az életemben aki szeret és meghallgat. Ő lett az életem értelme és akiért élek. Az a célom hogy örökké együtt maradjunk, és együtt éljünk (ezt meg is igértük egymásnak hogy ez így lesz), ha elhagy és ezt nem kaphatom meg akkor megölném magam. Nem tudnék nélküle élni, és 1 percet sem bírok ki nélküle. Nagyon kevés önbizalmam van, és gyakran gondolom hogy megcsalna vagy elhagyna mert nem vagyok ellégé jó neki. Néha azt gondolom hogy őt "birtoklom" és kontrollálni akarom. Szinte betegesen féltékeny vagyok, és nincs is jogom hozzá mert tudom hogy én vagyok az egyetlen lány akivel beszél és követ, és le is tiltott minden lányt a telefonján csak is értem. De már csak a gondolatol is féltékeny leszek ha arra gondolok hogy az utcára megy és ha ránéz egy másik lányra. Nem csak más lányokra vagyok féltékeny, hanem a fiú barátaira is, azt akarom hogy csak velem beszéljen és én legyek az egyetlen akinek figyelmet ad. Ha ez nem így történik, vagy ha rosszul bánik velem (ignorál engem, flegmázik, mérges rám) akkor sírni tudok, akár órákon át és ha nagyon meghatott akkor elkezdem tépgetni a hajam vagy a falhoz vágni a fejem, rángatozni, vagdosni magam. A hangulatom azon függ hogy hogyan bánt velem aznap. És ezt ő is tudja, de nem igazán tud segíteni. Valószínűleg segítene ha tudnék vele találkozni de 1500 km van köztünk. Utána jártam és valószínűleg megszállott vagyok vagy borderline személyiségzavarom van?